Egy üzemi ebédlőben műszak előtt:

- Tisztelt kollégák, egy kis figyelmet kérnék. Igen, ha kérhetném, ott hátul is. Nagyon fontos mondandóm van.

- Uraim, minél előbb elcsendesednek, annál előbb végzünk. Köszönöm.

- Köszönöm igazgató úr! Kezdeném is. Mint bizonyára hallották, súlyos baleset történt egy, a miénkhez hasonló gyárban. A vizsgálat megállapította, hogy a balesetet szenvedett dolgozó öltözéke volt az esemény oka. A ruházat előírásszerű volt, de a dolgozó nem rendeltetésszerűen használta.

- Elnézést, kérdésem lenne.

- Tessék.

- Hogyan lehet egy munkaruhát nem rendeltetésszerűen használni?

- Igen, vártam a kérdést. Egyszerűen nem volt bekötve a cipőfűző. Az nem tudható, hogy nem is volt, vagy kioldódott, de a vizsgálat kimutatta, hogy a lógó cipőfűző beleakadt az egyik megmunkálásra előkészített munkadarabba, majd miután azt az emelőgép elkezdte mozgatni, a dolgozó elesett, beütötte a fejét, valamint súlyos zúzódásos sebeket is szerzett.

- Pontosan mivel foglalkozott a cég, mert nálunk a munkadarabok raklapvillával vannak mozgatva, aligha fordulhatna ilyesmi elő?

- Adatvédelmi okokból ezt nem mondhatom meg, de az eset kapcsán rendelet született, hogy oktatni kell az öltözék helyes hordásának alapjait, különös figyelemmel a cipőpertli használatára.

- Ez ugye vicc? Óvodás korom óta egyedül kötöm a cipőfűzőm. Nehogy már oktatást kapjak belőle így tíz évvel a nyugdíj előtt. Ekkora marhaságot…

- Kérem, a véleményét másutt hangoztassa, csak a munkámat végzem! A balesetben megsérült dolgozó azzal védekezett, hogy ő bekötötte a cipőfűzőt, de az túl kemény volt, ezért oldódhatott ki. Személy szerint nem tudom, mit gondoljak, mert ha azt mondta volna, hogy be sem kötötte, akkor nem járna neki kártérítés, tehát akkor is ezt áll érdekében mondani, ha nem így volt. Persze nem akarok vádaskodni, ki tudja?

- Kérdezhetnék én is?

- Kiket érint ez az egész ügy?

- Ez lett volna a következő lépés. A rendelkezés értelmében minden olyan dolgozó tanfolyami szintű oktatásáról gondoskodni kell, aki anyagmozgatási feladatokkal meg van bízva, fizikailag közelébe kerül ilyen tevékenységnek, illetve anyagmozgató vagy megmunkáló gépeken dolgozik.

- Akkor itt mindenki érintett, aki a csarnokban melózik.

- Így van, de nem csak azok, hanem az alkalmilag benntartózkodók is.

- Má’ e’nézést kérem, de így akkó se értem. Én az üzem területét tartom karban. Amúgy meg a portán vagyok. Én mé’ vagyok a listán? Egész nap gumicsizma van rajtam. Há’ ki látott mán azon fűzőt?

- Sajnálom, de a listát nem én állítottam össze, az a személyzetisek feladata. A tanfolyam a jövő hónapban indul. Két hónapos levelező képzés. Heti egy alkalommal, három turnusban. A kieső munkaidőt pótolni kell szombatonként, vagy a műszak hosszabbításával, aminek túlóraköltségét az állam állja sikeres vizsga esetén. A felkészülésre fizetett tanulmányi szabadság jár.

- És mi lesz azokkal, akik nem vesznek részt?

- A képzések lebonyolítására fél évet adtak. Akik ezután nem rendelkeznek a szükséges papírokkal, azok nem vehetnek részt anyagmozgatással kapcsolatot tevékenységekben, de a közelükben sem tartózkodhatnak felügyelet nélkül.

- És ha a vizsga nem sikerül?

- Lesz néhány javítási lehetőség, de ha ez kimerül, akkor a dolgozónak vissza kell térítenie a tanfolyam díját.

- Ez szép, miért nem rúgják ki az embert, és kész? Egy hülye nem tudja bekötni a cipőfűzőjét, és ezért mi járjunk iskolába, mint a fiaink. Nem vagyunk már gyerekek, nem a mi fejünknek való az iskola. Valakit megint nagyon megsütött a nap.

- Nekem mennem kell, még van egy megbeszélésem. A részleteket majd az igazgató úr elmondja. Meg is köszönném a figyelmet, és át is adom a szót.

- Köszönjük a tájékoztatást! Nos, uraim, a tanfolyam oktatási anyagát, az ütemtervet, és a munkaidő-módosulási beosztást átvehetik a személyzetisektől műszak végén a portán, hogy ne kelljen ezért mindenkinek egyesével felzarándokolni az emeletre. Köszönöm a figyelmet, és további szép napot kívánok! Jó munkát!

Negyed évvel később:

     A tanfolyam zárórendezvényén.

- Köszöntöm a tanfolyam sikeres vizsgát tett résztvevőit! Örömömre szolgál, hogy képzésünkre ilyen nagy számban jelentkeztek, és a tantervi kötelezettségeket közel száz százalékban sikerült teljesíteni. Külön köszönöm a munkáltatóknak, hogy lehetőséget biztosítottak a dolgozóiknak a minél magasabb képzettség elérésére. Mint mindannyian tudjuk, az életfogytig tartó tanulás napjainkban elengedhetetlen része az életünknek. Ezzel tudjuk biztosítani a munkaerőpiacon való megmaradásunkat. A folyamatos ismeretszerzés, a képzés, a szerteágazó ismeretek megszerzése … bla, bla, bla, ….

      A munkahelyen, az igazgatói irodában:

- Gondnok úr. Gondolom megkapta az értesítést.

- Igen, igazgató úr.

- Nagy problémát okoz nekem. Én meg vagyok elégedve a munkájával, de mint tudja a jövőben csak felügyelet mellett tevékenykedhet az üzem területén, de erre a célra nem áll módunkban egy új dolgozót alkalmazni. Nem is értem, mi nem ment ebből a tananyagból, ha még az a szélütött kölyök is megcsinálta, aki nem tudja megkülönböztetni a villanyoszlopot a kapufától.

- Há’ példáú’ a cipőpertli gyártási folyásának leírása. Igazgató úr! Mé’ kell nekem tunni, hogy hogy csinálják a cipőfűzőt ahhoz, hogy felvegyem a gumicsizmát, és lenyírjam a gyepet? Két évem van a nyugdíjig. Nem vóna valami mególdás?

- Eddig ezt kerestük a személyzetisekkel, de nincsenek nagy lehetőségek. Ez még nem minden. A tanfolyam díját is vissza kell fizetnie, de ez benne volt a tanulmányi szerződésben is. Annyit el tudtam intézni a menedzsmentnél, hogy csak a felét kelljen, azt is csak részletekben.

- Akkor maradhatok?

- Találunk valami megoldást, de a bérét valószínűleg nem tudja megtartani.

- Értem. Ezt kellett megérnem. Tudja nem igazán vótak velem kíméletesek. Szeretem a munkám. Valamikor jártam a kertészetire is, csak nem tuttam befejezni.

- Akkor sem ment a tanulás?

- De akkor még ment vóna, csak nem engették folytatni. Nem vótunk megbízhatóak, me’ pap volt a családban. Haggyuk, már nincs jelentősége. Csak ott hibáztam, hogy véletlenül elkottyintottam, és onnantó’ csak az én dógomra vótak kíváncsiak, mások másolhattak a tankönyvekbő’. Ezé’ nem sikerült. Öreg vagyok mán az iskoláhó.

Statisztika:

- Az üzem általános képzettségi szintje iskolai rendszerű tanfolyam elvégzésének köszönhetően emelkedett.

- Az életfogytig tartó tanulás víziójának újabb támaszát sikerült megalkotni.

- A gyár dolgozóinak tényleges képzettsége semmit sem emelkedett, az oktatott anyag jelentős részét a vizsgán sem tudták, csak csalással mentek át, a mégis megtanultakra egy hónap múlva már nem is emlékeztek.

- Egy nyugdíj előtt álló, az oktatott anyag tartalmától és alkalmazásától legtávolabb eső idős dolgozó a megszégyenüléstől két hónap múlva rokkantnyugdíjba kényszerült. A tanfolyam díjának visszafizetésétől méltányosságból eltekintettek. Közmegelégedésre végzett életen át tartó tisztességes munkája ellenére az önbecsülése már sosem áll helyre.

- A gyár addig példásan gondozott zöldterületét külső beszállító tartja karban az öreg gondnok bérének sokszorosáért. Az üzem dolgozói még emlegetik a hajdan volt golfpályaszerű küllemű parkos környezetet, amin öröm volt végignézni. Még pár év, és elfelejtik azt is.

Éljenek a statisztikák! Éljenek a cipőfűzőszintű tanfolyamok! Éljenek a bürokraták!

Csakhogy tudjuk, mi is fontos igazán az életben…

 A sztorit az élet ihlette, de nem valós történet, csak sajnos az is lehetne.

Fogarasi Miklós  ( F.M.J.)

 Ez az írás ez  EZEN  a blogon is olvasható az élet hasonlóan épületes sztorijaival együtt.