Eljött az idei heterofób és természettagadási hónap.. Szinte már megszokhattuk, hogy ilyenkor kevés homoszexuális társaságában a felvonulásoktól magukat érthetően távoltartó homoszexuális többség nevében demagóg kretének teszik próbára a normális hétköznapokat preferáló polgárok türelmét.
A fenti sorokból kitűnhet, hogy nem vagyok lelkes támogatója e felvonulásoknak, de ez NEM homogyűlölet. És hogy miért nem, azt alább részletezem.
Először is egyáltalán nem tudom támogatni semmilyen adatott emberi tulajdonság előtérbe helyezését más emberi tulajdonságoknak. Ennyi erővel tarthatnánk gerincferdülésesek, szőkék, lúdtalpasok, vagy kékszeműek büszkeségének napját/hónapját is. Szerintem egy embert a tudása, tapasztalata, másokhoz való viszonya, emberi tartása határoz meg, és nem az, hogy kivel/mivel tölti a bensőséges pillanatait.
Másodsorban szükségesnek tartom elkülöníteni valaminek az eleve történő elutasítását, a személyes ellenérzéstől. Ez azért fontos, hogy megértsük, mi miért van, minek mi lehet az oka. Attól, hogy valaki nem rajong a mákosgubáért, még nem jelenti azt, hogy gyűlöli a mákot, még kevésbé, hogy rendszerszinten lenne kirekesztő a mákoskalácsot kedvelőkkel.
Itt elérkeztünk, a lényeghez. Bárkire, aki személyesen nem érintett, rá lehet fogni, hogy homofób, és ebben nincs is semmi meglepő. Sem az állítás valóságtartalmában, sem abban, hogy ezt gondolkodás nélkül ráolvassák bárkire, aki nem kíván közelebbi kontaktusba keveredni meleg emberekkel. Ez azonban nem meleggyűlölet, nem rasszizmus, és nem kirekesztés, csupán természetes reflex.