Gázolás helyszínénél jártam. Nem akartam, de így alakult. Vonat ütött el egy gyalogost. Nem először fordult már elő ezen a helyszínen hasonló eset. Mondhatni rendszeresen. Látszik a sok mécsesből, virágokból, tákolt keresztekből, de mindez nem számít. Jön a következő, az azt követő, és így tovább.

 Csak az a kérdés, hogy mi a terv? Mégis minek kellene történnie, hogy a soron következő potenciális áldozat, kivegye végre a füléből a fülhallgatót, felnézzen a nála nyilvánvalóan okosabb telefonjából, és úgy viselkedjen, ahogyan a túlélést nem szerencsefaktornak képzelő épkézláb emberek tennék?

 Illusztráció. Forrás: faktor.hu/ft-vonatbaleset

Elmagyarázom. A vonat ismereteim szerint, ha csak egy kósza járgány, akkor is minimum húsz tonna, de lehet akár több ezret nyomó konténer, vagy kamionszállító is. Ez a tömeg halad egy nagyon kevéssé tapadó vas felületen, a vas kerekein elképzelhetetlenül hosszú fékúttávolsággal. Ez a haladási sebesség meghaladja a száz kilométert óránként, és még kormány sincs rajta. Ezeket a körülményeket figyelembe véve az emberi test egyetlen porcikája sem elég ellenálló ahhoz, hogy egy ütközésből jól jöjjön ki.

 A fentiekből a túlzott önbizalommal élők számára a következő alternatívák lehetségesek egy találkozás alkalmával.:

• Simán elüt, és belehalsz.
• Kettévág, és belehalsz.
• Szétken maga alatt, - és nem találnád ki – de ezt sem éled túl.

Tehát még egyszer. Nem csak a maci, a konnektor, meg a gázkazán, a vonat sem játék. Ha pedig abban bízol, hogy tudsz magadra vigyázni, gondold el, hogy az elődeid is úgy gondolták magukról! Lehet, hogy tévedtek? Biztosan szeretnéd megkockáztatni, hogy a következő mécsest neked gyújtsák a maradványaidat eltakaró mészfolt mellett?

Fogarasi Miklós  ( F.M.J.)