Válasszunk, de milyet?

Az idő múlásával minden kormány körül kialakulnak a vérszívó parazitagyűrűk. Igen, mindegyiknél, nincs kivétel. A megoldás a leváltás, mert ha már több az élősködő, mint amit a gazdatest még könnyedén elvisel, akkor az a mindennapok hanyatlását okozza. Na de az azért elég kevés, hogy jöjjön valaki más, mert azért ahhoz elég ostobának kell lennünk, hogy ne vegyük számításba, hogy a csupán más, lehet akár sokkal rosszabb is. Ennek elkerülésére legjobb, ha a választó valamiféle értékrendet, egyfajta ideált formáz, amihez a jelentkezőket hasonlítani lehet, hogy valóban egy jobb jöjjön, és ne csupán egy másik.

Személy szerint legfontosabbnak tartanám a patrióta beállítottságot. Számomra a patrióta gondolkodás egyfajta pódiumot, egy kört jelent, aminek méretei mindig az adott értelmezési tartományhoz igazodnak. Kifelé haladó értelmezésben elsőrendű a kis családom. Ha arról van szó, hogy a saját gyerekemnek segítsek valamit megtenni, vagy egy utcabelinek, még ha mégoly szimpatikus is, a sajátom lesz a befutó. Az utcám a többi utcához képest fontosabb, a településem a többihez képest előrébb való, míg lépésről lépésre jutunk az egyre nagyobb léptékekhez, amiben mindig az egyel szűkebb kör lesz fontosabb. Ami a lényeg, hogy a nagyságrend a mértékadó. Ez a nézőpont viszont kívülről befelé is értelmeződik, és ez is nagyon fontos. Nem lehet együtt tenni egy kisebb közösségért, a benne lévőkkel úgy, hogy előtte a még kisebb tartományban hajba kaptam vele. Az egészséges patriotizmus magában foglalja az aktuális körön kívül esők tiszteletét, mert holnap ugyan azok egy nagyobb kontextusban társak lesznek. Mindezt azért tartottam fontosnak rögzíteni, mert a patriotizmust sokan hajlamosak szinonimaként értelmezni olyan kifejezésekkel, mint nacionalizmus, konzervativizmus, jobboldaliság. Természetesen ezek nem kizáró tényezők, mint ahogy nem is feltételek.

Másodszorra politikai ízlésemnek leginkább egy konzervatív nézeteket valló embert tudnék elképzelni. Nem maradit, amolyan "régen minden jobb volt" figurát, hanem olyat, aki alaposan megfontolja a következő lépését, és ha egy-egy módosítás nem visz előre, hogy ne mondjam még esetleg vitatható is az eredménye, akkor azt nem lépi meg. Nem elég, hogy nem lett rosszabb, mert a módosítás önmagáért csupán szemfényvesztés. Egy jó lépés mindig előre visz, nem csak úgy akármerre. Abban az esetben, ha a módosítás csupán a megszokott életünket forgatja fel, de nem hoz javulást benne, akkor a régi tényleg jobb volt.

Hasonlóan fontos, hogy céltudatos, erős akaratú, koncepciózus és tárgyalóképes legyen. Egy országot nem lehet vihogó gittegylettel irányítani. Egy vezető nem feltétlenül szimpatikus, ellenben tudja mit csinál, és akkor is megcsinálja, ha adott részletből a huhogók rosszul értelmezik, vagy félremagyarázzák a célokat. Ha az aktuális népszerűsége fontosabb, mint amiért meg lett választva, akkor nem alkalmas.

Személyisége tekintetében legalábbis számomra fontos, hogy nagyvonalú legyen. Ne korhely, ne link, hanem olyan ember, aki tud nagyságrendekben gondolkodni, felismeri dolgok valódi súlyát, értékét, és annak megfelelően értelmezi. Nem kell mindig lehajolni az apróért. Ha megalázó, ha másnak sokkal többet jelenthet, akkor tudnia kell eltekinteni bizonyos elérhető, de nem feltétlen életbevágó eredményektől, mellőzhető értékektől.

Az önismeret is elég komoly elvárás részemről. Azért kell, hogy ne okoskodjon bele olyasmibe, amihez nem ért. Kérje ki szakavatottak véleményét! Bár közhely, hogy hibái mindenkinek vannak, és személy szerint nem várom el még egy államférfitól se, hogy hibátlan legyen, de azt igen, hogy részint a sajátjaival tisztában legyen, másrészt ő se várja másoktól el a hibátlanságot, olyan téren meg főleg ne, amiben ő maga sem tündököl. Legyen ember a szó nemesebb értelmében.

Szükségesnek tartom továbbá, hogy valaminek legyen jártas művelője. Nem feltétlenül egy konkrét szakmának, szakterületnek, kutatási témának, hanem valami hasznos, és elég komoly nagyságrendű témakörnek. Talán ide is tartozom némi magyarázattal. Azokat a dolgokat tartom hasznosnak, amik nélkül adott körülmények között a világ nagyságrendi lecsúszást mutatna. Senki se pótolhatatlan, de vannak dolgok, amik hiánya valós hiányt jelent, míg másoké meg épp nem. Orvos, villanyszerelő, légi irányító nélkül a mai világunk nem működne. Ordenáré kreténségben tobzódó youtuberek nélkül viszont egész jól ellennénk. Akinek az a "szakterülete", hogy idétlen videókat készít primitív rajongóknak sok-sok like-ra ácsingózva, az - nagyon finoman kifejezve - nem üti meg a mércét. Valamilyen hasznos területnek az ismerete általánosan fontos. Megfigyeléseim szerint, aki nem rendelkezik az élet valamely területén jártassággal, általában az gondolja magáról a legtöbb esetben, hogy minden egyszerű. Ezek az emberek nem csak tudatlanok, de ennek okán másokról sem feltételezik, hogy okosabbak lehetnének a széknél, amin épp ülnek.

Ami egyáltalán nem fontos, az a külalak, az ízlésvilág, testméret, és hasonló külsőségek. Persze tudjon alkalomhoz illően öltözködni, társaságban viselkedni, a fésűt is jó ha ismeri, és nem egy pulikutya küllemét mutatja, de az nem kell, hogy be legyen lőve a haja, az sem probléma, ha a nyakkendője nem áll mindig épp ideálisan, na meg persze el tudok tekinteni a "rokonszenves" mosolygástól is. Nem nézegetni akarom. Ha ronda mint a háború, de amúgy a korábban soroltaknak megfelel, felőlem politizálhat egy paraván mögül is. Én biztosan támogatni fogom.

Így az elváráslista végére érve talán érdemes lenne a kritériumok alapján a történelemből szemlézve néhány szereplőt kiemelni, mert mégiscsak könnyebb példaképekben gondolkodni, mint elvárásgyűjteményekben.

A teljesség igénye nélkül csak úgy kapásból az alábbi nevek jutottak eszembe: Szt. László, Hunyadi János, Zrínyi Miklós, Széchenyi István, Görgey Artúr, Wesselényi Miklós, na és még vannak néhányan. Ezek az emberek fajsúlyukat tekintve magasan kiemelkedőek voltak saját koruk átlagához képest. Voltak még nagyjaink sokan sokféle területen, de itt olyanokat soroltam, akik saját vagyoni érdekeik, szabadságuk, testi épségük ellenére is képesek voltak igazi harcos patrióták módjára gondolkodni és tenni, mindenki más érdekében. Szerintem ha korunkban egy hasonló színre lép, fel fogjuk ismerni, és Orbán már mehet is amerre lát. Akkor. Na de addig mi legyen? A jelenlegi felhozatal tragédiának is karikatúra. Hisztérikák, bosszúpolitikusok, önimádó cerkófok, képességtelen nemtudomkák. Mégis kire lehetne szavazni, akiről akár csak egy átmulatott borgőzös éjszaka után is el lehetne képzelni, hogy képes a saját árnyékán túlnőni. Önmagából, érdekköréből, szellemi és fizikai javaiból, kötelességérzetből és nem piárérdekből, a közösség épülésére áldozatokat hozni. A jelenlegi vezetés az elváráslista egy részét teljesíti, az ellenzék meg vagy egy sokkal kisebb, vagy semennyi részét sem. Itt tartunk ma.