Az élet csupa válaszút, mondhatnánk közhelyes bárgyúsággal, mert hát végülis annál sokkal több, de azért igenis vannak választások.

A legközismertebb, az "iszik vagy vezet". A döntés nem végletes, csupán egy átmeneti időszakra vonatkozik, nevezetesen, hogy amíg az alkohol nem távozik a szervezetből, addig nem vezetünk. Ha azonban mégis feltétlenül autóznunk kellene, akkor nem iszunk. Pont.

Ugye milyen egyszerű?

Vannak még hasonlók, hosszabb távokat meghatározók is. Például a tanul, vagy dolgozik, esetleg lóg. Ha nem iratkozott be időben, akkor csak egy évvel később teheti meg. Ez a döntés egy évre szól. Aki dönt, az vállalja a döntése következményeit, jelesül, hogy vagy elkezdi a tanulmányait, vagy egyéb elfoglaltságot keres. 

Vannak még hosszabb elkötelezettségek. Mondjuk egy kölcsön, ami részint egy célt szolgál, másrészt vissza kell fizetni a szerződésben vállalt kötelezettségeknek megfelelően. Ez jellemzően éveket vesz igénybe. Ki lehet lépni a döntésből, mondjuk végtörlesztéssel, aminek szintén vannak feltételei, amiket szintén vállalni kell.

És ennél még mindig vannak sokkal hosszabb távú elkötelezettségek. Aki felnőtt, és nem csupán nagykorú, tehát megfontolja a döntését, de ha el is mulasztotta, akkor is viseli tetteinek következményeit. Erre legjellemzőbb példa, amikor valaki mondjuk közlekedési balesetet okoz. Ha nem is volt szándékában, attól még felelős érte. Ha csak figyelmetlenségből alakult ki koccanás, akkor elég a biztosító helytállása, hiszen egy felelős embernek ugye van kötelező biztosítása, de ha hulla részegen okozott halálos balesetet, akkor bizony a BV vendéglátóegységeinek valamelyikében kell hosszasan gondolkodni a történteken. 

A fentebbi sorok talán még csak kisebb vitát sem váltanának ki épelméjű emberekből. Ugyan mégis mit lehetne ezeken vitatni? A kérdés viszont nem is ez. A helytállás mindenkitől elvárható minden olyan esetben, amely helyzet alakulása saját döntésein, saját cselekvésén, vagy passzivitásán múlik. Ez ugyanis az a különbség, ami megmutatkozik próbatétel és felelőtlenség között. A próbatétel az, amiben bizonyítok magamnak, másnak vagy másoknak, esetleg tisztelgek nagy elődök, emlékezetes események, bármi más előtt. Ilyen lehet például egy maratonfutás, egy teljesítménytúra, Balaton átúszás, vagy mondjuk egy történelmi várvívást felelevenítő szimbolikus csatában való részvétel. Ezekkel nincs probléma. Nem jelentenek nagyobb kockázatot, mint amennyit a hétköznapok amúgy is jelentenek. Vannak rendezők, segítők, az elbukók sem vesznek oda, legfeljebb az önbecsülésük csorbul kevéssé, de ami a legfontosabb, hogy nem tesznek kárt, nem okoznak másoknak sem kellemetlenséget, sem fájdalmat, de legkevésbé tragédiát vagy kilátástalanságot. 

Épkézláb felelős felnőtt ember csak addig rángatja az oroszlán bajszát, amíg annak lehetséges legnegatívabb következményei nem akadályozzák vállalt kötelezettségei teljesítésében. Csak annyi kockázatot vállal, amit különösebb szerencsefaktor nélkül is kezelni tud. Addig ugrat át szakadékot motorral, addig ereszkedik gördeszkán billegve a hegyi szerpentinen nyaktörő sebességgel, és addig kockáztatja a testi épségét bármi egyéb életveszélyes elfoglaltsággal, amíg nem kell felelősséget vállalnia egyéb korábbi döntése következményeiért. Az élet amúgy sem biztonságos. Bármennyire is próbáljuk magunkat épségben megőrizni, hogy gondoskodhassunk az utódainkról, nem biztos hogy sikerül. Érhetnek balesetek, megrokkanhatunk, bele is halhatunk. Az azonban nem mindegy, hogy ez úgy történik, hogy kihívtuk a sorsot, vagy úgy, hogy próbáltunk ellene tenni. Ha nemzeti ikon az, aki bár családot alapít, mégis az életveszélyes személyes ambícióit kergeti, akkor vajon mekkora hősök azok, akik a gyermekük fogantatásakor lezsírozzák a terepmotort, összehajtják az ejtőernyőt, a sícentrumban a biztonságosabb pályát választják, és a vártúrákat nem a sziklafal felől teljesítik, hanem a turistaösvényen. Na persze nem örökre, csak míg az utód a saját lábára nem áll és magáról gondoskodni nem képes. Akkor majd megint lehet a veszéllyel dacolni, és persze ha úgy alakul, belehalni. A biztonságos élet elég unalmas tud lenni, de tudni kell választani. Széna vagy szalma. Iszik vagy vezet. A világ tetejére mászik kihívásból oxigén nélkül egyedül vagy helytáll szülői felelősségéért, míg az utód magáról gondoskodni nem képes? Másként kérdezve, megfontolt vagy felelőtlen?

Fogarasi Miklós  ( F. M. J. )