Hamar, hamar.
- Hahó Tata! Tata, megjöttem. Hol vagy?
- Itt vagyok, Tomi. Ne kiabálj!
- Szia Tata. Mit csinálsz ott?
Tata hunyorogva lépdelt felfelé a pince lépcsőjén, közben rögtön magyarázta is ott tartózkodásának okát.
- Tavaszodik, ilyenkor lecsírázzuk a krumplit, hogy tovább legyen jó. Azt csináltam, de úgy kiabálsz, hogy még a pince is zeng tőle. Na mindegy, majd később folytatom. Mesélj, mi újság.
- Hát, nem sok jó. Jön a szünet, és én itt akartam lenni nálad, de anyu azt mondta, hogy amíg a kötelező olvasmánnyal nem végeztem, addig nincs szünet.
- Hát, nem kellett volna azt már korábban elolvasni?
- Jaj, Tata. Az olyan unalmas. Az első tíz oldalt le lehetett volna írni tíz mondatban és kész. Minek annyit olvasni?
- Azért, hogy ne csak pár oldalas műveket ismerjetek, hanem megtanuljátok élvezni az irodalmi nyelvezetet is.
- Hát én nem élvezem. De sebaj, a Gyufa majd átküldi a linkjét a tömörített változatnak, azon hamar túl leszek, azután már jöhetek is.
- Hogy mit csináltok? Gyufa, link, tömörített változat. Na mesélj, miről van szó?