Magán-galaxisom

- Te jössz bajnok. Min jár az eszed?

- Elgondolkodtam.

- Azt látom, már tíz perce bámulod a táblát, de azt látom, hogy nem itt jársz.

- Jól van na. Én is elbambulhatok olykor. 

- Akarsz róla beszélni? Tudod, mint az agyturkásznál. Mégis mi bajod? Szépen rendben mennek a dolgok, ahogy elterveztük. Ez nem elég? 

- Hát ez az. Emlékszel olyanra, hogy a dolgok szépen rendben mentek? Valami készül, és nem tudom mi. A zsigereimben érzem, de ötletem sincs.

- Akkor meg mit foglalkozol vele? Holnap mikor indulsz?

- Nem is tudom. Holnap amúgy is szünnap van, nem megyek sehova.

- Az a szünnap ma van. Már hajnali három van. 

- A mindenit. Jól elment az idő. Szóval holnap. Reggel fel kell hívnom az irodavezetőt. Délután lesz a találkozó, de előtte még vannak elintéznivalók, de ezt tudod te is.

- Persze. Én is utazom, csak a másik irányba. Jó kis bolt néz ki. Lesz úgy nyolcszáz millás forgalma, és ha sikerül megtámogatni, akár a nagyobbik része haszonná is válik.

- Hát arra szükség is lesz. Úgy néz ki, hogy csak ránk erőltetik ezt a hülye médiasarcot. 

- Na és, majd kötünk egy jó kis megállapodást, aztán abból kiperkálom. Ne aggódj már ezen. Elég jól jövedelmeztek ezek az évek, néha áldozhatok is. szerintem téged nem ez izgat.

- Nem, valóban. Nálam még mindig az állóvízzel van a gond. Ha viszont nem akarjuk megvárni, hogy magától kezdjen hullámzani, akkor meg kell keverni kicsit, hogy legalább tudjuk merre vernek a hullámok.

- Ebben lehet valami. Na és mi az ötlet?

- Éppen volna, de nagyon vadul hangzik.

- Nem ez lesz az első. Mondjad már!

- Te figyelj Lajcsi! Mit szólnál, ha elővennénk egy-két régi tennivalót? Tudod, azokat, amiket akkor raktunk össze, amikor még volt időnk reakcióterveket kiagyalni. Itt van például ez a Gábor gyerek. Lassan szükség lesz a táborára, de egyre önállóbb. Nagy ötlet volt, el kell ismernem, de idővel baj is lehet.

- Nem én találtam ki, hanem a Tóni.

- Én úgy tudtam, hogy a Laci volt.

- Melyik, a pufi?

- Ne hívd így, haragszik rá, és végülis a barátom! Igen a Kövér. A Jancsival együtt főzték ki, és találtak is rá embert.

- Nagyon jó volt, kellett, hogy ne titeket nácizzon a sok elmebeteg vörös fattyú. Na és, mi a terv?

- Kezdi egyre inkább komolyan venni magát, pontosabban a szerepét. Múltkor felhívtam, hogy egyeztessünk egy-két dolgot, mert olyanok is kezdtek napvilágot látni, amiket nehezen tudnánk magyarázni, és tisztán akartam látni.

- És?

- Nem vette fel. Később visszahívott, de azt mondta, hogy túl elfoglalt, majd értesít a jövő héten.

- Hogy micsoda? Értesít? Ebből még tényleg lehet gond. És mi lenne a terv?

- Nos ez az. Amolyan jó nem jut eszembe, az idő viszont nem nekünk dolgozik. Arra gondoltam, hogy segítene, ha a porondra lépnél.

- Tudod, hogy nem szeretem. El vagyok én a háttérben. Gondoskodom rólatok, ti meg rólam.

- Igen, így egyeztünk, de értsd meg Lajcsi, nem látok jobb megoldást.

- Jól van bajnok, te vagy a főnök. Na és mi a terv?

- Ha látványosan összevesznénk, és meglepnéd őt és a kis társaságát egy kis "adománnyal", biztosan ráharapna a csalira.

- Na várjál Vitya! Hogy érted, hogy látványosan összeugrunk? Szerinted ki hinné el? Nem olyan buta gyerek ez a Gabika.

- Butának nem buta, de becsvágyó és óvatlan. Azért vállalta a szerepet, mert az akkori önmagához képest többre vitte, mint enélkül valaha is sikerült volna. Mostanra megszokta a helyét, és elfelejtette, hogy honnan jött. Meg fogja részegíteni a továbbjutás látomása, egyszersmind visszakerül oda, ahonnan jött. Politikusnak képzeli magát, de csak egy opportunista alak. Jó lesz ez így.

- Na és velünk mi lesz?

- Mi lenne? A színfalak mögött lehetünk jóban. 

- Na és az üzlettel mi lesz?

- Hát ez az. Ezért nem tetszik az egész, de a Tónival hiába ugrok össze, azzal semmi sem változik. Olyan kell, aki hatalmas veszteségnek számít nálunk. Esetleg megegyezhetnénk a Lőrkével. Átveszi a helyedet, aztán majd összedolgoztok. Sajnálom Lajcsi, nincs jobb ötletem. 

- És ez sem igazán jó. Na mindegy, lehet, hogy nem is lesz jobb. Na és valami elképzelés a részletekről?

- Elképzelés volna. Olyan dolgokat kellene a szájába adni, ami vagy banális, és nem kell szóra méltatni, vagy valamin elcsúsztatható alaposnak tűnő vád. Ez az utóbbi jól hangozhat!

- Valóban. Elég sokan támadnak mindenhonnan. Majd megvádolunk, hogy valójában az ellenfelek szekerét tolod. Sőt, jobb ötletem van, ha ezt elég ostobán csináljuk, hogy ezer sebből vérezzen, még azelőtt épül le a párt, hogy komoly támadások érnék. Jó kis mutyis pártfinanszírozás, meg komolyabb társadalmi rétegek sértegetése, ilyesmikre gondolok.

- Az jó, ebben a felfordulásban már minden csak vádnak hangzik, senki sem néz utána semminek, csak a sajtó, annak meg mindig van tulaja, annál fogva lehet relativizálni.

- Erről jut eszembe. Akkor a sajtóm sem lehet melletted. Nem aggódsz?

- Ha te nem, és ugyan nem. Elég komoly tényezők már, eltartja a piac, és ha elég jól sikerül a blöff, még az ellentábor is nálad hirdet majd. A mi dolgainkat meg a jövőben tolja a királyi, meg a visszhang TV. 

- Hát jó legyen. Ezt a partit lejátszuk még, vagy elpakolhatom?

- Már azt sem tudom, mit akartam lépni. Legyél te a győztes. Én feladom.

- Addig jó, amíg csak a sakkpartit. Na és hogy csináljuk?

- Holnap kitalálom, de ha van ötleted, ki vele!

Pár nap múlva egy megbeszélésről távozóban Lajcsi a sajtó nyilvánossága előtt feldúltan(?):

- Ez egy geci, minden hívét kirúgom!

Fogarasi Miklós  ( F. M. J. )