Magán-galaxisom

Minden ember természetes igénye, hogy a sorsát maga alakíthassa. Ez teljesen normális igény még akkor is, ha józanul meggondolva ez a vágy már csak a jelenleg elfogadott materiális világrendben értelmezve is abszurd elgondolás. Nem kell az értelmezéshez nagy fantázia. Általánosan értelmezhető a korunk szerint megadatott korlát, nevezetesen a Föld bolygó, mert még a Holdra-szállás (egyébiránt vitatott) figyelembevételével együtt sem sikerült, és még egy darabig nem is sikerülhet ezen fizikai akadály leküzdése. Tehát a szabadság összemberiségi dimenzióban is egy porszemnyi fizikai kiterjedésig értelmezhető. Ezen belül keresendő az emberiség messze túlnyomó része, akik testi adottságaik miatt már eleve a bolygó felszínéhez vannak kényszerítve. Szűkíthető ezen belül még a felület harmadára is a dolog, hiszen sokan nem bírják a tengeri utazást, de még ez is zsugorodásra van kárhoztatva, hiszen a szilárd felszín jelentős része emberi lakhatásra alkalmatlan.

Hamar, hamar.

- Hahó Tata! Tata, megjöttem. Hol vagy?

- Itt vagyok, Tomi. Ne kiabálj!

- Szia Tata. Mit csinálsz ott?

Tata hunyorogva lépdelt felfelé a pince lépcsőjén, közben rögtön magyarázta is ott tartózkodásának okát.

- Tavaszodik, ilyenkor lecsírázzuk a krumplit, hogy tovább legyen jó. Azt csináltam, de úgy kiabálsz, hogy még a pince is zeng tőle. Na mindegy, majd később folytatom. Mesélj, mi újság.

- Hát, nem sok jó. Jön a szünet, és én itt akartam lenni nálad, de anyu azt mondta, hogy amíg a kötelező olvasmánnyal nem végeztem, addig nincs szünet.

- Hát, nem kellett volna azt már korábban elolvasni?

- Jaj, Tata. Az olyan unalmas. Az első tíz oldalt le lehetett volna írni tíz mondatban és kész. Minek annyit olvasni?

- Azért, hogy ne csak pár oldalas műveket ismerjetek, hanem megtanuljátok élvezni az irodalmi nyelvezetet is.

- Hát én nem élvezem. De sebaj, a Gyufa majd átküldi a linkjét a tömörített változatnak, azon hamar túl leszek, azután már jöhetek is.

- Hogy mit csináltok? Gyufa, link, tömörített változat. Na mesélj, miről van szó?

A skót spórol, az angol teázik. A német fegyelmezett és precíz, a kínai udvarias, stb. Sok nemzetről keringenek ráragasztott tulajdonságok, amik persze nem feltétlenül igazak, főleg nem minden esetben, de talán nagy általánosságban lehet némi alapjuk. Azt, hogy ki milyen okokból tart valamilyennek egy népet, sok tényező befolyásolhatja. Mielőtt régmúlt iskolás éveim alatt tanultunk volna történelmi eseményekről, és ezen belül francia hon magát előkelőnek tartó népéről, még nem voltak előítéleteim. Amikor hallottam a francia nyelvet beszédként, kényeskedőnek, affektálónak éreztem. 1920-as tevékenységük miatt nemrégiben még úgy fogalmaztam, hogy aki francia holmit vásárol, vagy bármit, de francia üzletben, az vagy alapszinten sincs tisztában a történelmünk vázlatával sem, vagy méltatlan a magyar névre.

Charlie Hebdo, a szólásszabadság, a sajtószabadság, a humor, az agresszív arab vallás terjeszkedésének áldozata. Kiáltsunk bosszúért!

Ja, előbb gondolkodjuk, és vegyük számításba azt amit ismerhetünk!

Először szembesüljünk a lap színvonalával, humorával, stílusával, melyről tanulságos összeállítás olvasható EZEN A POSZTON !

Muszlim vallás: A Korán azt jelenti, olvasat. Muhammad írta az első évezred közepén. Lehet pontosabban is meghatározni, de abban az időben ez nem volt egy dátumhoz kötve, ezért a különböző források bizonyos eseményekhez kötik. Azért olvasat, mert a zsidók Bibliáját veszi alapul, kitér a zsidók elhajlására a szent könyvhöz képest, és visszavezetni hivatott az embereket a helyes útra. Allah, ahogyan mi ismerjük, és ahogyan tudatlan „jólértesültek” hibásan hőbörögnek róla, valójában al-ilah, arab nyelven az Isten jelzője, amit pontosan nem tudok fordítani, de valami teremtő, magasságos, mindenható értelmezése van, tehát Allah nem egy másik isten, hanem a keresztények által is tisztelt világ ura, akit nem neveznek meg, hanem a szerepe szerint szólítják.

Újra elemzek.

Úgy vélem, régen sem volt könnyű önálló gondolatokkal rendelkezni, mert az ilyen ember vagy félreteszi felismeréseit, eltemeti elképzeléseit, és szenved tőlük, vagy felvállalja azokat. Ez utóbbi esetben vagy kis hibákat vét, vagy nagyobbakat, mert a tevékenység, még a szellemi is, hibákat eredményez. Ez része emberi mivoltunknak.

Jelen korunk ezeket a dolgokat felerősíti, mert miközben egyre kevesebb az önálló gondolatokkal bíró ember, de létszámilag egyre többen vagyunk, egyre erősebbek azok a szándékok is, amik a többi ember rovására kívánják felépíteni önnön világukat. Ez a fajta viselkedés egyidős az emberrel, de míg régen a beilleszkedési képesség hiánya adott esetben elvándorlással megnyugtatóan megoldódott, addig manapság már nincsen hová menni. Az antiszociálisnak kikiáltott embereknek azonban csupán csak egy része valóban az. Vannak, akikben egyszerre van jelen az önálló gondolat, a megismertetés szándéka és a megvalósítás képessége. A fentebb vázoltakból adódik, hogy korunk egyik velejáró - és sajnos elvárt - tünete a (protokolláris seggnyalás) izé diplomatikus közeledés, melynek során a „demokrácia” és diplomácia szabályai szerint addig tárgyalgatnak a felek a választók, dolgozók, vásárlók kontójára, míg lassan oda sem jutnak, ahonnan elindulni voltak hivatottak.

Valamikor réges-régen, amikor a madarak fedeles fészekben laktak, a medve barlangján ajtó volt és a vakondok járatait fény járta át, élt egy jellegtelen jószág, mely nem rendelkezett különleges tulajdonságokkal. Nem tudott repülni, nem volt erős, nem volt gyors, és szépnek sem lehetett mondani. Távol állt tőle a gyorsúszás tudománya csakúgy, mint a jó hallás, szaglás vagy az éles látás. Azt hitte szegény, hogy szörnyű így az élete, mert semmivel sem tud kitűnni a többiek közül. Nem volt túl okos sem, mert akkor felismerte volna, hogy bár semmiben sem kimagasló, mégis szinte mindenből részesül valamelyest. Tudomására is hozta ezt neki az állatok ura, midőn elmesélte, hogy küldetése van számára. Mivel minden tulajdonság részese, és képessége is van hozzá, mert eszesre teremtetett, gyarapítsa ismereteit, hogy eszesből elébb tudó, tudóból okos, okosból bölccsé váljon. Ha az útját végigjárta, akkor az állatvilág tisztelt tanítója válik belőle. Hitte is meg nem is, de kellemesen cirógatta a gondolat, hogy egyszer még hozzá járhat tanácsért a felséges tigris, a büszke zsiráf, a színpompás papagáj, nála kilincsel majd a gorillák fejedelme csakúgy, mint az előkelő hermelin. Ahogy a gondolataiba merülten elmélkedett a jövő távolának magas posztjáról, egyre inkább kezdett elfeledkezni az odavezető út első lépésének megtételéről. Naphosszat heverészett keskeny kanapéján, miközben széles ágyról álmodozott. Sűrűn körbejárta nyomorúságos sárkunyhóját, miközben előkelő parkjában tett sétákra gondolt, és mohón falta szegényes ebédjét, mit fejedelmi lakomának képzelt.

Ma már senki sem tudná megmondani, hogy hány esztendő telt el ily semmittevő képzelgéssel, de az állatok így utólag visszagondolva úgy gondolják, hogy csodás életük volt, jobb volna most is úgy. Hogy miért? Azt is elmesélem.