HTML

Magán-galaxisom

Ezt a blogot önálló világnézetemből és a kézenfekvő logikai összefüggésekből adódó szubjektív világlátásom kifejezésére indítottam. Szeretném az élet jelenségeit a saját meglátásaim szerint bemutatni.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Kategóriák

Friss topikok

  • F.M.J.: @gigabursch: Elég komolynak mondható karavános kapcsolattartás volt Európa, az arab világ és a táv... (2024.02.15. 13:12) A vagyonadó igazsága
  • F.M.J.: @Deansdale: Persze, konteózz csak nyugodtam, bár ez nekem inkább realitás leírásnak tűnik. (2024.02.06. 12:24) A határon túl
  • Deansdale: Ha kötelező elcsúnyulni akkor kevésbé fogja rongálni az önbecsülését, hogy ő önként megtette. (2024.02.05. 16:10) A tájékozatlanság bosszúja.
  • F.M.J.: @gigabursch: Az egészségügy teljesítménye olykor erősen hajaz az oktatáséra. Az előbbihez egyáltal... (2024.01.24. 19:06) Oltási hajlandóságom evolúciója
  • gigabursch: @F.M.J.: Nem tudok vitázni... :-) Nincs min... (2024.01.23. 13:03) Kell fenyő a Karácsonyhoz?

2014.04.23. 01:36 F.M.J.

Régi írások (2012. okt. 26.)

 

„Mi haza várjuk azokat, akik elmentek.” (Orbán Viktor 2012. október 23.)


Talán sokan így gondolják, de én nem tudok osztozni a reményben. Sokan elhagyták ezt az országot, mert az adott helyzetben nem tehettek érte semmit, de az életük veszélyben volt. Elhagyták olyanok is, akiknek életcéljuk, gyermekkori álmuk valóra válása más tájékot igényelt, űrkutatók, hegyi mentők, tengerbiológusok, stb. Elmentek olyanok is, akiket ellehetetlenítettek a hatalom birtokosai, akik találmányaikkal az emberiséget segítették, de itthon el voltak hallgatva és hallgattatva. Az elvándorlottak között találhatunk olyanokat is, akik magasabb rendű elveket követve tudásukat a nyomor vidékein vetették és vetik latba egy jobb világ érdekében.



Sokan persze itthon is maradtak. Maradtak, mert megértették, hogy magyarok. Megértették, hogy rendeltetésük van a világ számára. Mert egyszerűen elfogadták, hogy ide tartoznak, mert átélték, hogy létük oka és célja az áldozat a nemzetért, ezért a darabka földért. Hála nekik érte! Maradtak olyanok is, akik mentek volna, de a kapuk bezáródtak előttük. Most itt vannak közöttünk ők és leszármazottaik. Változtak ezek a lelkek. Vannak, akik megbékéltek és elfogadták sorsukat, vannak, akik azóta is ágálnak ellene. Ez utóbbiak most nem elég, hogy maguk sorban távoznak, másokat is távozásra bíztatnak.

Kellő kutakodás után tudható, hogy emlékezett történetünk majd tízezer éves. Számlált éveink meghaladják a hatezret, és ugyanennyi ideje jegyezzük is a világ eseményeit. Ősi írásaink itt-ott előbukkannak a világ különböző tájain, majd valami rejtélyes okból gyorsan el is tűnnek. Ezek a sorok nem arról szólnak, hogy ennek mik az okai, csak arra akarnak rámutatni, hogy elég régen vagyunk a földön, és bajunk is akadt már sok mindennel e történelem alatt. Mindig voltak, akik a könnyebb utat választották, akik elhitték, hogy a világ értük van, és nekik jár mindaz, ami álmaikban megjelent. Ezek az emberek nem nagyon gondolkodnak arról, hogy csak azt kívánhatják, amiről tudomásuk van. Azt sem veszik számításba, hogy amivel nagy „nyomoruk” közepette rendelkeznek, az korábban - vagy a világ más szegleteiben most is - a gazdagság csúcsa volt. Az anyagi jólét szimbólumai a világ változásával módosulnak. Azt mondják, hogy igényeik vannak, de megkérdezném, hogy nekik vagy annak a hisztis kölyöknek, aki a lelkükben toporzékol? Kik is ezek az emberek? Többnyire legfeljebb egy gyereket akarnak, azt is csak az utolsó pillanatban, karriert építenének, de mihamarabb, sok pénzre is szükségük van, meg új kocsira, nagy házra a hegyekben vagy a tengerparton, és persze buli napi 25 órában. Betéve tudják sorolni minden nyomorukat, piszkolni másokat saját tehetetlenségükért, és főleg bujtogatni a saját vélemény alkotására képtelen konformista tömeget.

A probléma megközelíthető fejlett világnézettel és földhözragadt anyagiassággal. Az első esetben kár kitárgyalni az érveket, mert akik rendelkeznek a megértéshez szükséges tudással, azoknak nem kell mondani, a többiek pedig amúgy sem értik. A második megközelítés viszont mindenki által áttekinthető.

A tudás - bármilyen kevés is - érték. Ezen nincs is mit vitatkozni. Ha rendelkezünk a betűkbe rejtett mondanivaló megfejtésének tudásával, egyszerűbben szólva: tudunk olvasni, az már önmagában is több lehetőséget nyit meg számunkra a világban, mintha nem tudnánk. A tudás persze gyarapítható, elképzelhetetlen magasságokig fejleszthető.

Társadalmilag megközelítve a problémát megállapítható, hogy a tudás is mérhető ugyanolyan mércével, mint egy autó, ingatlan, bolti árucikk vagy igénybevett szolgáltatás. Bár értelmesebb embereknek nagy újságot nem jelent, hogy az ár és érték a legritkább esetben áll harmóniában egymással, a tudás ára valamennyire mégis kifejezhető a képzésre fordított költségből. Ide tartozik még az infláció, és természetesen még sok minden, amit erre szakosodott szakemberek pontosan ki tudnak mutatni, de most nem az összeg a fontos, hanem az elv. Aki tanul, az igénybe veszi a tanulmányait finanszírozó közösség segítségét. Egyszerűbben fogalmazva, a közösség összedobja a képzés költségeit azért, hogy idővel, amikor szüksége lesz orvosra, autószerelőre, szobafestőre vagy építészre, akkor rendelkezésre álljon. A tudás tehát árucikk, amit a tanuló hitelbe átvesz, majd munkája során adó és szolgáltatás formájában a társadalom számára megfizet. Megint csak nem a számszerűsítés kedvéért, de ez a hitelbe átvett áru, jelen esetben a tudás, egyszer csak kifizetésre kerül. Ha a törlesztés ideje alatt a kiképzett szakember képességei legjavát felvonultatva a feladatait rendesen végezte, akkor elismert emberré válik, és továbbra is hasznos és elismert tagja lesz a társadalomnak. Ha csupán az érdekeit kergetve, adósságáról megfeledkezve, folyton a hasznát hajszolva él, akkor a sorsát elviselhetetlennek érzi. Láttam már életunt gazdagot és boldog földönfutót, és persze láttam már mindezt fordítva is. A hátteret vizsgálva feltűnt, hogy aki a teremtő, természet, isten, univerzum, stb. (mindenki ossza be magának) által rátestált feladatait végzi, és akarja is csinálni, az jutalmul a boldogság érzését kapja. Az a felszólítás, hogy valósítsd meg önmagad, nem arra vonatkozik, hogy álmodj magadnak egy világot, és hisztizd ki a környezetedből, esetleg fuss el, ha nem kaptad meg, hanem arra, hogy keresd meg a rendeltetésed a világban és felelj meg a kihívásnak! Ha sikerült, akkor boldoggá tesz a jól végzett munka. Ez a jutalma.

Visszatérve a kivándorlás anyagias megközelítésére. Úgy gondolom, hogy az az ember, aki az iskolái elvégzése után kivándorol, és az itt kapott tudását másutt hasznosítja, az egyszerű tolvaj. Mi, akik a tanulmányait fizettük az adóinkon keresztül, egyszerű áldozatai vagyunk az ő árulásuknak. A kivándorlás egy nagyobb ház, fényesebb autó, hosszabb takaró reményében nem több, mint a közösség által hitelbe biztosított árucikk aljas eltulajdonítása.

A dolog persze megvizsgálható a célország tekintetében is. Az az ország a jólétét a múlt során vagy összerabolta, vagy megdolgozta a saját számára. Ha az előbbi történt, akkor zsák a foltját megtalálta, ha az utóbbi, akkor a rosszabb helyzetből anyagi szempontok miatt érkező csupán más emberek munkájának haszonlesője. Valószínűleg még sokan gondolják így, ebből viszont az következik, hogy érkezésükkel lejáratják elhagyott hazájukat, mint ahogyan lejáratták a pápai cigányok Kanadában (is).

Ami engem illet, bárhonnan is szemléljem, arra bíztatnék minden kitelepültet, hogy vegye fel mihamarabb a kinti állampolgárságot, hogy ne is kelljen hazajönni kedvezőtlen fordulatok esetén. Maradjanak ott, ahol vannak. Még van mit ennünk, és szívesebben élek alacsonyabb színvonalon, mint hogy az ő munkájuk segítségével lépjek előrébb. Öncélú, haszonleső, hálátlan konformista világcsavargóból van itt éppen elég, sőt jönnek is még, bár nem hívta őket sem senki. Nem szívesen élek együtt olyan emberekkel, akikre csak addig lehet számítani, amíg a társulásból hasznot húzhatnak. Jobb, ha ott maradnak, és jó lenne, ha már elmentek volna azok is, akik eddig csak gyávaságból nem indultak. Leírjuk a kárt és továbblépünk. Legalább tisztul az ország. Maradnak azok, akikre számítani lehet akkor is, ha nagy a baj. Maradnak, akik méltóak a megbecsülésre, akik megértik a felelősségüket, a kötelezettségüket, akikre büszkén lehet felnézni, akiktől érdemes tanulni. Akik nem csak anatómiailag emberek, hanem személyiségükben tiszteletreméltóak. Értük szívesen hozok áldozatokat. Velük el tudom képzelni a jövőt, hogy amikor szükségem lesz pékre, villanyszerelőre vagy orvosra, akkor megtalálom őket itthon. Itt, ahol a tudásukért másokkal együtt én is fizettem, itt, ahol én is a dolgomat teszem, itt, ahol én is az utódaimat neveltem, és ahol ők is úgy gondolják, hogy tartoznak önmagukért mindannyiunknak.


Fogarasi Miklós  (FMJ)

 

Eredetileg megjelent: 

http://bankraforgo.blog.hu/2012/10/26/_mi_haza_varjuk_azokat_akik_elmentek_orban_viktor_2012_oktober

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: Társadalom Gazdaság Tanulás


A bejegyzés trackback címe:

https://magan-galaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr106071384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása