Magán-galaxisom

FEL-FAR-HANG

(Őszödi beszéd kapcsán)

Forr az ország! Már megint forr, újra forr. Pedig hát mi történt? Ha jobban bele gondolunk, végül is semmi. Semmi, amit társadalmunk – ha lehet egyáltalán ilyenről beszélni önös érdekeit követő tömeg helyett – értelmesebb része ne tudott volna. Semmire sem derült fény, ami ismereteinket bővítette volna. Lássuk csak sorban a kimondott tényeket a teljesség igénye nélkül:

1.,      „El k*rtuk.” Mármint, hogy ők. Tudjuk. Ha cinikus akarnék lenni azt mondanám, hogy akkor amikor megfogantak, de nem akarok a szónok szintjére süllyedni.

2.,      „Négy éve nem csináltunk semmit amire büszkék lehetnénk.” Hát ebben sincs új. Kiegészíteném azzal, hogy nem csak négy éve, de ez a levél most nem erről szól. Magára kicsit is adó, tájékozott, érdeklődő ember számára eddig is világos volt, hogy sokat dolgoznak, de végzett tevékenységük a legcsekélyebb büszkeségre sem ad okot. Ha csak a közelmúlt – néhány év – történéseit nézzük: Erősen haja hagyott szánalmas figura „Ő”- betűkkel sűrűn küszködve, manipulációs háttércsapat segítségével „győz” egy kirakat voksoláson. Az aggályok megfogalmazása után nem akar újraszámolni, ismételni, nem akar semmit, ami igazolhatná az eredményt. Erről az idő tájt az jutott eszembe, hogy ha hozzám egy áruházban odalép egy alkalmazott, hogy meggyőződése szerint a zsebemben kifizetetlen áru van, akkor én kiürítem a zsebeimet, és ezzel megvédve becsületem, továbbá tudva, hogy az alkalmazott csak a munkáját végezte és most éppen tévedett, továbbállok. Amennyiben azonban a gyanú igazolható lenne egy kipakolással, a lakosság egy bizonyos részének stílusában valószínűleg személyiségi jogokra, politikai, vallási, vagy etnikai üldöztetésre hivatkozva a munkáját végző alkalmazott emberi tisztességébe gázolnék mint tisztességes, felháborodott, molesztált polgár.

Némi kirakat irányítás után a fényes fejű vezér alattomos arcú vastag bőrűre cseréltetett. Ezután volt szó dübörgésről, de én csak a mocsár cuppogását hallottam. Volt szó becsületről, de én csak a gátlástalan harácsolást láttam. Volt szó nagy lendületről, fejlődésről, de akinek szeme volt a látásra, az csak a port láthatta alászállni. Nem is oly rég volt egy új megmérettetés. Titkolt tényekkel, elkendőzött valósággal. Mit mondjak, örülök neki. Meglátásom szerint vékony vesztésre játszottak, hogy az eltékozolt vagyon visszaszerzésére meghozandó kemény intézkedéseket az ellenfél számlájára írathassák azokkal akik gondolkodni nem szeretnek, ám hangosak, sokan vannak és van szavazati joguk. Ezek után hamar visszaülhettek volna még ki sem hűlt helyükre, támogatták volna tovább a heti tetvest, dél-Amerika filmipar termékeinek importköltségeit, és nézhették volna kényelmes székeikből választóik lassú kiszenvedését. Végre valami jótékony mellékhatása is lett a keserű pirulának. Kénytelenek lettek szembenézni tetteik súlyával.

3.,      „Másfél éve hazudunk.” Csak ismételni tudom magam. Tudtuk. Tudtuk mindannyian akik a fejünket nem csak sapkatartónak használjuk. Ha nekem azt mondják, hogy kelet felé megyünk, de a látóhatáron csak lenyugvó napot látok magam előtt, akkor felmerül bennem a gyanú, hogy a hallottak és a tapasztaltak valószínűleg nincsenek szinkronban egymással. Ennek persze számtalan oka lehet, de ha az információ birtokosa nem akarja azt magyarázatképpen megosztani velem, akkor ő maga válik gyanússá. Szerintem ezekkel a nézetekkel bárki egyetért, de ha ilyen egyszerű megérteni a példatörténetet, akkor miért nem lehet felismerni a visszásságokat a hétköznapi életben?

         Ejtsünk néhány szót a szónokról is. Ami a szóhasználatot, a stílust illeti, nos hát pénzt lehet keresni, szerezni, kölcsönvenni, lopni, sokak előtt ennek módjai sem titkosak, de ezen módszerek a kultúrára, a választékosságra, az adott helyzetben elvárható igényességre nem igazak. A szájbarágós beszédstílus sosem tartozott a kedvenceim közé, de úgy véltem, van akinek erre van szüksége a dolgok megértéséhez. „Hősünk” eszköztára is ilyen. Akár csak a galeri folyamatosam plafont néző visszataszító némbere, ő is hároméveseknek címzett stílusban mesélte el minden jóhiszemű, ám meglehetősen naiv embernek, hogy ellenfelével ellentétben ő csak jót akar. Ne is foglalkozzon azzal, hogy más mit mond. Mások csak félre akarják vezetni. Még hogy itt hanyatlás, eltűnt pénzek, növekvő adósság, kiárusított ország, még hogy új adók, megsarcolt kispénzűek, ellehetetlenített magyar vállalkozások, ezek csak riogatások, mert az ellenfeleknek semmi sem drága. És milyen meggyőzően beszélt, ha néhány agysejttel kevesebbel rendelkezem, talán még el is hiszem. De én bizony megjegyzem a tapasztalatokat, és felhasználom őket. A szép szavak megmérettettek és könnyűnek találtattak. A galeri ’98-ig tartó garázdálkodása idején megtapasztaltuk a "csomag" szó módosult ízét. Keserű volt. Jószerével semmire sem tellett, már majdnem éheztünk. Nem sírtunk, nem kértünk segélyt, mert úgy gondoltuk, hogy nagyobb szüksége van rá annak, akinek már lakhelye sincs.

Valamikor ezután láttunk lassan emelkedő erősödő gazdaságot, éreztünk lassan, de biztosan bővülő lehetőségeket. Lassan hitünk, önbizalmunk lett. Eltelt a négy esztendő. Bealkonyodott, feljött a hold, majd rövid derengés után a sötét éj. Most rohanunk nyugat felé, hogy a hajnal minél később jöjjön el. Siettetnek is a vezetőink, mert ha esetleg felkel a nap és olvad a vaj, itt ezrek lesznek avas fülűek, de néhány tucatnyian különösen. De jó lenne már megállni, és megfordulni egy kis számonkérésre. Miért kellene bármit is elfogadni olyan embertől, aki ennyire nyilvánvalóan, ilyen gátlástalanul hazudik? Miért kellene hinni valakinek, aki kiközösíti testvéreinket népünk országából, miközben ő pofátlanul felvesz egy másik állampolgárságot? És ráadásul milyet? Az ilyen embernek van hazája, vagy csak lakhelye? Van érzése, vagy csak érdeke? Ismeri a szót: becsület, vagy csak azt: üzlet? Emberek, mit tettetek?! Ilyen vezetőt az ország élére hogyan tehettetek?! Akik az X-et az árulás karikájába húzták, gondolkodnak már? Ha csak tévedtek, a hibát nekik kell helyrehozni. Mi, többiek segítünk, de nekik kell elől menni, mert a tisztesség úgy kívánja!!! Ha még mindig helyesnek látják választásukat, úgy mi megyünk elől, és megérdemlik, hogy elvesszenek.

A gerinc az EMBER legfontosabb testrésze, ha rongyból van, akkor tulajdonosa is csak egy rongy lehet. Ha valakinek a szavai bűzlenek, mert nem fedik a valóságot, akkor van-e közte és egy egészséges szellentés között lényegi különbég, vagy az csak egy FEL-FAR-HANG. Mindenkit óvnék attól, hogy azt higgye, hogy ez a helyzet egy ember műve. Ez egy egész kárpáti polip garázdálkodásának műve. Itt néhány pikkely lemetélésével csak elodázni lehet a problémát. A letört karok újra fognak nőni. A szemfényvesztésnek része volt az egész T. házi támogató szavazóklikk, azok pedig a legjobb katonákból verbuválódtak. Akkor lehetünk a mesterkedéseiktől viszonylagos biztonságban, ha szavazójoguktól megfosztjuk őket, mert visszaéltek vele, tehát nem érdemlik meg azt.

Fogarasi Miklós  (FMJ)