HTML

Magán-galaxisom

Ezt a blogot önálló világnézetemből és a kézenfekvő logikai összefüggésekből adódó szubjektív világlátásom kifejezésére indítottam. Szeretném az élet jelenségeit a saját meglátásaim szerint bemutatni.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Kategóriák

Friss topikok

  • F.M.J.: @gigabursch: Elég komolynak mondható karavános kapcsolattartás volt Európa, az arab világ és a táv... (2024.02.15. 13:12) A vagyonadó igazsága
  • F.M.J.: @Deansdale: Persze, konteózz csak nyugodtam, bár ez nekem inkább realitás leírásnak tűnik. (2024.02.06. 12:24) A határon túl
  • Deansdale: Ha kötelező elcsúnyulni akkor kevésbé fogja rongálni az önbecsülését, hogy ő önként megtette. (2024.02.05. 16:10) A tájékozatlanság bosszúja.
  • F.M.J.: @gigabursch: Az egészségügy teljesítménye olykor erősen hajaz az oktatáséra. Az előbbihez egyáltal... (2024.01.24. 19:06) Oltási hajlandóságom evolúciója
  • gigabursch: @F.M.J.: Nem tudok vitázni... :-) Nincs min... (2024.01.23. 13:03) Kell fenyő a Karácsonyhoz?

2016.08.20. 11:31 F.M.J.

Az egyén mindenek felett?

 

Kezdetben is közösségekben élt az ember, mert közösségben nagyobbak a túlélés esélyei. Ezt a létezésformát még a fáról hozhattuk magunkkal, de ha nem is pontosan így történt, mindenképp előremutató fejlődési iránynak tekinthető.

Az idő múlásával a közös létezés lassan valódi közösségi életbe ment át. Az eredeti berendezkedés, melyben a legerősebb uralkodott a többiek felett, lassanként leáldozott, és bár az erősek rendszeresen visszaszerezték átmenetileg a különféle társadalmi csoportok vezetését, a valódi hatalom a kreativitás és a tudás térfelére araszolt. A legjobban működő társadalmak persze e két tulajdonságot egyszerre magában foglaló vezető uralma alatt alakultak ki, de belátható, hogy e két tulajdonság ritkán egyesül egyazon személyben. Az ember lassan rájött, hogy bár a nyers erő tiszteletet parancsol, de egyúttal látható is, míg az agyban megbúvó lehetőségek rejtve maradnak a kibontakozásig, valamint senkiről sem tudható első látásra, hogy mi telik ki tőle az intellektuális megmérettetés során.

Az emberi együttélés tehát fejlődött az erő alapú hordaközösségtől a tudás és kreativitás alapján berendezkedő társadalom irányába. Már nem csak a lét puszta megtartása vált lehetővé. Közösségi szinten a gazdálkodás lehetővé tette, hogy ne a létért vívott mindennapi küzdelem legyen az élet célja, hanem összetettebb módon gondolkodjunk. A fejlődés nem állt meg a hajítófánál, íjnál, nyílnál, csapdáknál és karámoknál. A lét hatékonyabb és biztonságos fenntartása létrehozta a szabadidőt. A szabadidő pedig a lehetőséget a megfigyelésre, alkotásra, elmélkedésre, szórakozásra. Így lehetett, hogy a szertartásos ritmushangszerek mellett, megjelentek az egyéb zeneszerszámok, díszítgetni kezdték a lakhelyüket, fegyvereiket, mindennapi használati eszközeiket. Már nem volt elég jó az állatbőr, lett szövet, lett varrás, szabás. Már nem alkotott központi témát a lét fenntartása, sokkal inkább a jólét, a szépség, a társadalmi rang, a birtoklás számított.

Mindvégig megmaradtak azonban örökérvényű igazságok, melyeket nem valamiféle ködös morális axiómaként kezeltek, hanem a józan belátás alapján állt. Ez pedig a társadalom fenntartásának szükségessége, a társadalmi lét kontinuitáson nyugvó biztonsága. Például a nők viszonylagos óvása a veszélyektől, hiszen nemzeni rövid idő alatt sokat lehet, de szülni tíz-tizenegy havonta csak egyszer, tehát a nő sérülése nagyobb sebet ejt a közösségi léten, mint a férfié. Ilyen volt még az orvoslás is, hiszen a társadalom egy tagjának életerőssé válása a közösség részéről annyi energiával jár, hogy azt lehetőség szerint minél tovább meg kellett őrizni. Ezek persze csupán praktikus szempontok, de az ember nem csupán célszerű gondolkodó. Kialakultak a művészetek, a szórakoztatás, az építészet, valamint egy addig talán szokatlan dolog, amit manapság morálnak nevezünk.

A sokirányú fejlődés annyi tudást halmozott fel, amivel az egyedek egyenként már nem rendelkezhettek. Ettől függetlenül azonban mindenkinek ki kellett vennie a részét a közösség fenntartásából. Ez a rész viszont egészen az utóbbi időkig egy bizonyos skálán belül mindenkire igaz volt. Azok a társadalom-fenntartó szükségszerűségek, amelyek nélkül egy egész civilizáció képes hihetetlenül rövid idő alatt eltűnni, mindenkire róttak feladatot. Hogy mik is ezek? A hasznos élet, a megélhetés előállításán túl az utódok nemzése/szülése, és azokról való gondoskodás, az öregek, mint a tapasztalat őrzőiről való gondoskodás, Az ezekben a feladatokban épp részt vállalók segítése, terheinek könnyítése. A közösségek tagjai hamar rájöttek, hogy a mindennapi betevő viszonylag könnyen előállítható, de sokáig nem tartható. Nem lehet aktív életükben félretenni az élelmet az öreg napokra, nem lehet kopó használati tárgyaikat előre elkészíteni és tárolni épp szükséges mennyiségben, vagy ház körüli tevékenységet elvégezni évekkel előre. A társadalmi lét azonban erre is megoldást nyújtott. Az aktív éveiket élők az utódok nevelése mellett az öregekről is gondoskodtak, és bár így szükségleteikhez mérten lényegesen több feladat hárult rájuk, az elvégzendő munka arányos volt a lehetőségeikkel, képességeikkel. Ekkorra már a társadalom különféle feladataiból való részesedés is szakosodott. Ha valaki kevesebbet vállalt bizonyos dolgokból, az többet kapott másokból. Társadalmi szinten a nagyszámok törvénye érvényesül. A közösség fennmaradásának egyik záloga a születés/halálozás közötti egyensúly fenntartása, másik az ehhez szükséges feladatmegosztás elfogadása, és elvárásainak teljesítése. Az egyén egyéni teljesítménye már nem jelent kompenzálhatatlan problémát, mégis szükséges, hogy mindenki tegyen hozzá valamit a közösséghez, mert különben összeomlik a rendszer. Nem fontos, hogy egy bizonyos tagja a társadalomnak feltétlenül reprodukálódjon, de akkor legyen termékeny művész, jó orvos, kiváló szakember. Nem fontos, hogy valaki értsen az élelem előállításához, de akkor tudjon jó szerszámokat készíteni azok számára, akik így neki is biztosítani tudják a betevőt.

Evvel körülbelül el is érkeztem a mondanivalóm lényegéhez.

Napi híradások foglalkoznak migrációval, posztok jelennek meg a különféle sajtófelületeken, és olykor értelmes, máskor mérhetetlenül demagóg kommentelők vélik tudni a tutit, miszerint ez nekünk jó, vagy rossz. Az azonban talán nem csak nekem szúr szemet, hogy mindig két külön témakörben esnek egymásnak az indulatok. Az egyik morális alapú, ahol a nemzeti és multi-kulti nézetek csapnak össze, a másik a gazdasági oldal, ahol a rövid és hosszú távú szempontok ütköznek meg. Mindkét esetről elmondható, hogy a másik értelmezési tartomány figyelmen kívül hagyása mellett csak részigazságok pufogtathatók, hiszen valójában lehetne-e értelmezni a nemzeti érdekeket gazdasági szempontok nélkül, vagy kulturális összefonódásról beszélni, ha abból töréspont válhat a mindennapi szükségletek megszerzése terén?

Ezen kis kitérő után térjünk vissza az egyén feladataira azon társadalmon belül, ahová jó/rossz sorsa vetette születése által!

Amíg gyerek, tanulmányait folytatja, addig a társadalom a fejlődését támogatja. Ez nem valamiféle széplelkű dolog, egyszerűen érdeke a következő generáció fejlődése, mert idővel fordul a kocka, és a gondoskodás ellenkező irányt vesz. Ennek módja jelenleg anyagi természetű, de ez csupán a gazdasági rendszer velejárója. Valamikor nagyon régen egyszerűen csak kapott a mamuthúsból és betakarták szarvasbőrrel a parázs mellett. Részleteiben is nyomonkövethető, hiszen így nő fel a következő generáció kőművese, suszterja, asztalosa, orvosa és építésze, hogy amikor a tanulmányaik alatt dolgozó emberek aktív idejük lejártakor megérdemelt pihenésüket töltik, legyen kinek tovább folytatnia a munkát. Azt a munkát, ami kitermeli az idősek betevőjét, és biztosítja a következő generáció felkészülését a továbbélésre. Ez a társadalmi kontinuitás.

Itt végre eljutottunk napjaink magyar vonatkozású problémájához, a kivándorláshoz. Már sokszor lerágottnak tűnő csont, de eddig csupán morális, és felsőoktatási vonatkozású anyagi megközelítésben olvastam publicisztikákat. A fentiek alapján azonban érdemes lenne újraszámolni bizonyos költségeket, illetve új fényben megvilágítani a „szabad” ember fogalmát. Úgy gondolom, hogy a társadalom, amiben a gyermekéveiket töltik, és töltötték a mai dogozók is, rengeteget tett a nevelkedésünkért. Először is családi pótlékot fizetett a szülőknek, hogy könnyebb legyen a gondoskodás. Azután a gyerekek után adójóváírást tett lehetővé, hogy kevésbé kelljen kivenni a részt a szülőknek a közterhekből. Ettől persze ezek a bizonyos közterhek nem lettek kevesebbek, csak másoknak kellett megdolgozniuk érte. Nem baj, de jó tudni. Ezen felül bejött a családi adókedvezmény, míg végül már a TB is ingyen jár azoknak, akik a nemzet újratermelésén munkálkodnak. Ez sem baj, szükséges, de ezt is tudni kell. Ha ez még nem lenne elég, az iskoláztatás az első perctől ingyenes. Ne tévesszük össze az iskolába behordandó mindenféle dologi hozzájárulást a tanköltséggel! Már a nagyságrendekben sem összehasonlítható, a különbség szorzójában sok a „nulla”. Ezek után jár még támogatás a beiskolázásra, a tankönyvekre, egyedi esetekben meg még e-felett is igényelhető segítség. Összességében, aki tényleg akar, az lehet is valaki, és mindezt a társadalom finanszírozza, hogy amikor a nebulóból felnőtt lesz, akkor legyen orvosa, mérnöke, asztalosa, autószerelője, bármije, amit már korábban a neveltetés támogatásaként hitelbe adott. Ezen túl szintén a társadalmi kontinuitás része, hogy akik ezt az egészet életük során befizették, most pihenni szeretnének, mert éppen volna mit kiheverni, de ettől még olykor enni is kellene. Amikor ők voltak aktívak, ők is etették az akkori időseket, miért is ne lenne jogos elvárás részükről a hasonló elbánás?

Hogy mindez miért fontos? Mert kivonódni látszik az egyenletből egy szorzó, a társadalmi felelősség szorzója. Annak a felelős felismerése, hogy egy ifjú generáció felnevelkedésén, és egy idős generáció eltartásán, valamint sok termelésben részt nem vevő egyén eltartásán dolgozik ma is egy generáció, akiknek egyre kevésbé látszik biztosítottnak az időskori nyugalma.

Persze manapság erőteljes hangot kapnak az individualista nézetek, az un. önmegvalósítási törekvések, csakhogy mielőtt valaki új üzletbe kezd, nem árt rendezni a régi számlákat. Az ország, amiben a gyerek felnő, komolyan finanszírozza a felnövekvés költségeinek jelentős részét, ami ugye alap esetben visszafizetésre kerül szolgáltatás és adó formájában az egyénre szabódó feladatok elvégzése során. Ha azonban valaki úgy gondolja, hogy neki több jár, és neki valahol másutt kell élnie, mert itt „nem lehet”, akkor az lenne a minimum, hogy rendezi a számláját! Visszafizeti a mindenkori jegybanki alapkamattal göngyölt állami ráfordításait, ami a társadalom részéről mindenféle módon juttatva lett neki. Családi pótléktól a védőoltásokon keresztül az egyéb orvosi segítségek költségén át az iskoláztatás valós költségéig mindent. Majd amikor ez megtörtént, akkor mondhatja magát szabad embernek, mert ugye a szabad nem azt jelenti, hogy nem szándékozik egyenlíteni, hanem azt, hogy nem tartozik. Nem tartozik anyagiakkal, hűséggel, hálával, semmivel. Persze a szabad ember fogalma csupán fikció, mert a szabad embert nem nyomaszthatják érzelmek sem, de ezek nélkül az élet is üres. Minden kicsit is emberszerű ember kötődik legalább kissé. Akár tárgyhoz, akár személyhez, akár emlékhez, vagy vállalt kötelezettséghez, bármihez. A visszafizetéssel azonban még nincs vége a társadalom felé fennálló tartozás rendezésének, mert az idősebb generációtól rengeteg egyéb támogatást is kapott felnevelkedése során. Aki szülőként sikerrel arra bíztatja a felnőtt gyerekét, hogy hagyja el az országot, az megérdemelné, hogy megvonják a nyugdíját. Az azért talán mégiscsak pofátlanság, hogy míg ő csökkentett mértékben vette ki részét a közterhekből, mert az élete (helyesen) a családja körül forgott, a felnőtt gyerek egyik jelentős feladatát, a nyugdíjkassza rendszeres töltését az ő unszolására egy másik országban végzi, míg itt a szülei eltartásáról azok gondoskodnak, akik itt húzzák tovább az igát.

Összegezve.: Mondhatnánk, hogy akik kivándorolnak, azok árulók, de ez igazán demagóg megközelítés. Szerintem egyszerűen csak haszonlesők, felelősségük, feladataik elől menekülő piti szélhámos tolvajok. Ellopják egy ország beléjük vetett hitét, bizalmát, egy idős generáció mindennapi betevőjét. Nem szabad elfelejteni, hogy ez nem politikai kérdés. Az orvosnak nem GyF, vagy OV nyavajáit kell elsősorban kezelnie, hanem Mari néniét, meg Józsi bácsiét, akik güriztek, hogy ő doki lehessen. Nem a politikai krém új mercijét kell javítania, hanem Szabó Pista tízéves golfját, hogy el tudjon menni vele dolgozni, mert abból lesz a családi pótlék, abból meg a rákövetkező generáció, stb. Meg kellene már érteni a társadalom felé fennálló általános, de részleteiben is nyomonkövethető felelősségünket. Azt, hogy mások köpködése, mások minősíthetetlen magatartása, korrupciója, visszaélései nem mentik saját viselt dolgainkat. Mindig lesznek gerinctelen emberek, de ez még nem ok arra, hogy mi is azok legyünk. Nem várhatunk arra, hogy mindenki más rendes legyen, és „akkor majd én is”, mert ez így nem vezet semmi jóra. A kivándorlók lehetnek együgyű figurák, akik piaci kofák szintjén próbálnak valamire jutni, vagy lehetnek a folyamatokat jól felismerő, de pofátlanul gátlástalan haszonleső alakok is. Már hallottam néhányuktól, hogy majd akkor költöznek haza, ha nálunk is jobbak lesznek a körülmények. Csakhogy, ha ez eljön, akkor azért mi fogunk dolgozni. Itt. Ha pedig megdolgoztunk érte, akkor szeretnénk élvezni a munkánk gyümölcsét. Márpedig, ha nem tetszett a gesztenyét a tűzben forgatni, akkor kikaparni se tetszen! Maradjanak csak ott, ahová költöztek. Ne jöjjenek haza hasznot lesni, ne jöjjenek haza igénybe venni a sokkal olcsóbb orvosi ellátást, ne jöjjenek haza, amikor kitúrják a munkakörükből Merkel agysebészei, mert ha nem tetszett itthon dolgozni korábban kevesebbért, akkor ne tetszen hazajönni a szociális védelemért se! Amikor elhagyták az országot, magukkal vitték a tanulmányaikkal szerzett tudást, amit azért kaptak az ország lakóitól, hogy hasznukra legyen, amikor a szükség úgy hozza. Vonatkozik ez a szobafestőtől az orvosig mindenkire. Az oktatásukra, neveltetésükre fordított milliárdok ablakon kidobott pénzek a közösség kasszájából, amely kitaníttatta őket. Tudtuk volna hasznosabbra is költeni, mint hálátlan öncélú szédelgők okosítására. Csak menjenek, vissza se nézzenek, de főleg ne is jöjjenek, mert úgy mondják, bajban mutatja meg az élet, hogy kire lehet számítani, és a jelek szerint rájuk nem lehet. A javakat nélkülük is fel tudjuk élni.

 

Fogarasi Miklós  ( F.M.J. )

 

 

30 komment

Címkék: Politika Társadalom Felelősség


A bejegyzés trackback címe:

https://magan-galaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr2010596008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

littke 2016.08.22. 17:43:25

"Összegezve.: Mondhatnánk, hogy akik kivándorolnak, azok árulók, de ez igazán demagóg megközelítés. Szerintem egyszerűen csak haszonlesők, felelősségük, feladataik elől menekülő piti szélhámos tolvajok." - írod.
Érdekes gondolkodás. Ugy érzem mindannyian haszonlesők vagyunk, és amíg törvényes külföldre menni dolgozni, lesznek azok akik ezt megteszik. Lehetne olyan rendelkezész behozni, hogy pár évig az egyetem után az illető köteles hazájában dolgozni, de sokszor a frissen végzettek még munkát sem tudnak hazájukban maguknak biztosítani.
Ergo lényegében nemigen lehet mit csinálni, hacsak nem ujra egy vasfüggönyt konstruálni, amit ugye, reméllem a poszt szerzője sem akar.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2016.08.22. 20:34:23

@littke: Sajnálom, hogy a cikk mondanivalója nem ment át. Pont arra akartam felhívni a figyelmet, hogy az emberek által aktuálisan kreált jogrend nem írhatja felül a morális jóérzést, a társadalmi felelősségvállalást.
Vannak emberek, akik vannak olyan előzékenyek, hogy ha például látják, hogy egy parkolóban a mozgáskorlátozott helyek tele vannak, akkor kihagynak mellettük párat, és oda teszik le a kocsijukat, mert az erkölcsi tartás így diktálja, míg az egyszerűbb moralitással megvertek csupán a jogot követik, és nincsenek tekintettel mások esetleges problémáira.

Ne felejtsük el, hogy azok a történelmi bűnök, amiktől manapság feláll az ember hátán a szőr, mint fasizmus, sztálinizmus, középkori inkvizíció, vagy csak a jelen problémáira utalva a közel-Keleti nők helyzete, mind a maga helyén és idején jogszerű volt, bár a legkevésbé sem etikus. Ezért aztán nem tartom elfogadhatónak morális értelemben a jogrendre hivatkozó kivándorlást sem, mert igaz ugyan, hogy a jelen törvényei ezt biztosítják, valójában nagyon is etikátlan. Az okokat bár elég hosszan, de faék egyszerűséggel vezettem le.

Egy olyan bonyolult rendszerből, mint a társadalom, csak addig lehet erőforrásokat kivonni, amíg azt az adott közösség a fennmaradás esélyével pótolni tudja. Ez azonban még csak a fennmaradás kérdése. Még nem ejtettünk szót a fejlődő világban történő szintenmaradásról, ami nagyon nehéz úgy, hogy a társadalom a javainak jelentős részét költi arra, hogy szakembereket neveljen jóléti országok számára, miközben saját nyomora legalább ilyen mértékben függ össze evvel a fölösleges kiadással. Nem csak az egyetemekről beszéltem. Az, hogy a reakció csupán ezen az apró részleten fogalmazódott meg, arra utal, hogy a komplex gondolkodást megelőzte az egyéni érdekkergetés.
Természetesen nem akarok vasfüggönyt, éltem mögötte, nem kívánom. Azt azonban szívesen venném, ha mindazok, akik a tudásukat nem azok érdekében kamatoztatják, akik hozzásegítették, soha nem térhetnének haza, legfeljebb túristának, ugyanis utálom a kétszínű embereket. Morális határokat szeretnék, amit az emberi jóérzés jelölne ki a felelősség felismerése által. Ha már egyszer valaki szedte a sátorfáját és átlépett a zöldebb fűre, akkor ott verjen sátrat, legyen benne legáalább annyi jóérzés, hogy vállalja a döntése következményeit, és ne jöjjön haza szülni, fogat kezeltetni, vagy élősködni a szociális rendszeren, ha már nem veszik hasznát azok, akik kihasználták a konformizmusát.

littke 2016.08.22. 21:16:04

@F.M.J.:
Olyanokkal, akik helyet hagynak a mozgáskorlátozott parking mellett, ha azok tele vannak, még nem halottam. Jobbára azok üresen vannak, itt ahol én élek, Kanadában, Talán többet rendelnek el itt annak. A dolgot megoldandó, MO-n is többet kell azzá tenni, ha ez a tapasztalat.
Avagy, hogy a szakmai képzettekre térjek át, emelni kellene a fizetéseket, és, ad minimum, munkát kellene biztosítani a végzetteknek, (ezt már előbb is említettem, nem reagáltál erre). namegaztán nyugaton is véges a hely a magyar szakiknak....

A piac azonban ez irányban dolgozik. Ha MO-n túl kevés marad egy fajta szakemberből, gondolom a bérük felmegy, mert ugyi hiány van abból, többet fognak kérni. A kapitalizmus így müködik. Többet keresnek, érdemesebb lesz otthon maradni. Vagy nem? Ha nem, valaki manipulálja a piacot, csinyján kell az ilyesmivel bánni.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2016.08.22. 22:59:22

@littke: A parkolási példánál nem kellene leragadni. Nem a parkolás a téma, az csak a példa a mentalitásra. Ott, ahol magasabban fejlett, nincs is szükség ilyen szabályokra. Arra sincs szabály, hogy tilos a szomszéd akváriumába vizelni, mégsem teszi senki, de ha elszaporodnának az ilyen barmok, akkor jobb híján szabályokkal lennének megtiltva az ilyen cselekmények. Így már érthetőbb?

Az, hogy egy adot országban adott munkakörben mennyi fizetés jár egységnyi munkáért, elég összetett dolog. Ennek csupán egyik összetevője a piac, meg a sokat magasztalt kapitalizmus, csakhogy nagyon deformált összevetést eredményez különféle lehetőségek mérlegelés nélküli összehasonlítása. Csak a példa kedvéért nem mindegy, hogy az a bizonyos ország a világégések után a kárvallott, vagy kártérített oldalon végzett, mint ahogyan az sem, hogy piaci alapon fejlődhetett, vagy tervgazdálkodásin. Az sem mindegy, hogy több generáció alatt milyen politikai irányzatok erősödtek és milyen külföldi behatások motiválták. Ez is egy rendkívül érdekes téma, de nem erről írtam, hanem az egyén erkölcsi önértékeléséről, és történelmi/társadalmi felelsősségéről. Ha nem érthető, akkor annak két oka lehet. Vagy rosszul fogalmaztam, és akkor sok magyarázatra van még szükség, vagy pont azon az oldalon állsz, amelyiknek nagyon meg kellene gondolnia a dolgot, de valószínűleg sosem fogja megérteni, mert ahhoz szükség lenne olyan emberi tulajdonságokra, amiven nyilván valóan nem rendelkeznek. Például, hogy ne csak anyagi síkon gondolkodjanak, vagy hogy ne gondolják, hogy amit megszerezhetnek, az erkölcsi fenntartások nélkül is jár nekik.

A piac működéséről alkotott elképzelésed meglehetősen tankönyvszagú, ugyanis ez csupán elvileg van így. A gyakorlatban a piacot olyan tényezők befolyásolják, amikre alig van hatással a valódi kínálat/kereslet. Jól menő vállalatokat lehet tőzsdei trükkökkel napok alatt tönkretenni, mint ahogyan álhírekkel lehet piacon tartani oda nem való gazdasági szereplőket. Gondolom a 2008-as válság még nem volt olyan rég, hogy ne lehetne emlékezni a közvetlen okokra. Vagy ott van a kínai gazgasági "csoda", ami valójában nem más, mint a valuta árfolyamtrükkje a valós értékhez viszonyítva, ami alapján a kínai termék olyan olcsóvá vált a világpiacon, hogy a fejlett világ gazdaságának jelentős részét egyszerűen lebénította. Így kialakult egy termelési függés, ami alapján azt tesz a piacokkal amit épp jókedve diktál. De ez is csak egy lényegtelen mellékszál ahhoz a tényhez képest, hogy ha egy adott társadalom a megtermelt javainak egy részét arra költi, hogy a felnövekvő generéciót kitaníttatja, akkor jogosan elvárhatja, hogy az a bizonyos generáció a megkapott tudását az adott közösség számára rendelkezésre bocsássa. Ez nagyon egyszerű dolog, nem kell részletkérdésekkel mellémagyarázni. De nézhetjük fordítva is a dolgot. Ha az adott társadalom tudja előre, hogy az adott felnövekvő tagja lelép, és nem veszi ki a részét a társadalmi kontinuitásból, akkor elvárható-e attól a társadalomtól, hogy az emberi minimumokon túl (élelmezés, fedél) többet biztosítson annak a bizonyos személynek? Olyan mint egy üzlet. Ha tudod, hogy a belépő vevő sem most, sem a jövőben nem akar nálad vásárolni, vagy tetszik ugyan neki az árúd, de nem akarja kifizetne, akkor foglalkozol-e vele úgy, mint egy potenciális vevőddel? Nem, mert az adokhoz járnia kell egy kapoknak is, enélkül csak élősködésről beszélhetünk.

littke 2016.08.22. 23:47:32

Hát ezt megvitattuk. Alapvetően én nem értek egyet a kijelentéseddel:"ha egy adott társadalom a megtermelt javainak egy részét arra költi, hogy a felnövekvő generéciót kitaníttatja, akkor jogosan elvárhatja, hogy az a bizonyos generáció a megkapott tudását az adott közösség számára rendelkezésre bocsássa."
Jó lenne ha így lenne, de sehol sem így megy. Persze manapság sokan akik elmennek, vissza fognak jönni, és a külföldön szerzett tapasztalat az országnak kapóra fog jönni. Mint anno az inas is elment tanulni.
Saját erlölcsünket nem szabad másra eröltetni, azt persze jogos lenne, ha a végzetteket, feltéve ha van munka, egy időre az ingyenes tanítás fejében, az otthonmaradásra köteleznék. De előbb utóbb, az illető magának a nagyvilágot választhatja, ha van benne mojo, és ez az amit a szabad világnak nevezünk.

Untermensch4 2016.08.25. 14:59:04

@F.M.J.: " Az sem mindegy, hogy több generáció alatt milyen politikai irányzatok erősödtek és milyen külföldi behatások motiválták."
Ez pedig része volt a folyamatnak.
Van egy barátom, amikor megismertem az volt a fatalista elképzelése hogy ő vszeg öröklött hajlamai okán olyan link alkoholista lesz mint az apai ág, kb az alkohol feltalálása óta. Egy másik illetővel annyit adtunk hozzá a társadalomhoz akkor, hogy meggyőztük, nem így lesz, neki jó munkamorálja van, módszeresen vezeti az életét (merthogy ha családi segítségre várt volna akkor biztos éhenhal). Úgy mondanám, szerencséje volt mert otthoni kulturális nevelés hiányában csak ötletszerűen választott szakmát, anyja örült hogy kollégiumba megy, így megszabadul tőle... Lehet hogy velünk is szerencséje volt. Miközben barátommá vált végignéztem h ogy szorgalmasan és jól dolgozik, nem pazarolja a pénzt, segít másoknak amiben tud. De esélye sem volt az "egyik hónapról a másikra" szintél feljebb jutni, "csak" ennyivel. Meggyőzte a barátnőjét hogy menjenek külföldre dolgozni, szeretne egy kertet ahol gyümölcsöt és szőlőt termeszt, arra gyűjt. Nem akar ott gyökeret verni, a nyelvet sem tanulja ezért mert úgyse marad. Amikor hazajön időnként akkor (évi átlagban) annyi adóbevételt generál a költése amennyit itthon, anno vegetálás közben. Fiatal, orvoshoz nem jár, ha mégis megy akkor ugyanúgy magánpraxison keresztül mint az osztrák "fogturisták", erre vegetálósan nem is juthatna pénz. Amikor majd nyugdíjasként a kintről is kapott nyugdíja csökenti az itteni nyugdíjkasszára nehezedő nyomást akkor pedig kevesebb gondoskodást kíván majd helyzete az akkori társadalmunktól. És a vándordiák-faktor. Amit egy "felszabadításnyi" időszakban nem tudtak a mieink máshol megtanulni azt most pótolni kell. Most mennem kell a következő generációért az oviba, este megírom annak a másik barátomnak a történetét aki a másik "meggyőző" volt mellettem akkor régen.

Untermensch4 2016.08.25. 21:42:25

@F.M.J.: Másik szereplőm könyvtárba ment dolgozni mert a pénz ugyan kevés de nagyon szeretett olvasni. Később más területre ment, egy gyárba. Itt kb egy év után produkált olyan labor-eredményt hogy a háziorvosa nem hitte el hogy jó volt a laboros gép. A laborosok meg, amikor felhívta őket nem hitték el hogy akiből a minta származott nem egy öreg és halott ember. Ekkor máshol kezdett dolgozni, tovább is képezte magát. Itt "csak" annyi volt a probléma hogy a "gonoszmulti"+"megoldjukokosba" helyi vezetés együtt kissé keveset fizet. De vicces lehetett amikor fizetésnapon felülről lefelé tologatták a bérpapírokat és aki még lejjebb tudta tolni hogy ne ő adja át az utána el is rohant aznapra sürgős ügyeit intézni. Mikor már eleget nevetett megint váltott, időnként csak visszament könyvtárosnak, ott csak annyi volt a változás hogy szép lassan sorvadt a gutenberg-galaxis. A következő olyan munkahely után ahol megint halálközeli egészségi állapotba került, inkább kiművelte kissé magát idegennyelvből és elment egy másik országba dolgozni. Azóta ő is több adót termelt itthon mint akár (jövedelmi) fénykorában, az ottani munkától kiszámítható hogy évente mekkora egészségromlást várhat, a feltörekvő magyar oligarcha cégénél ugyanolyan szorgalmas munkával, konkrét életveszélyes munkafolyamatokkal "bónuszként" kezdett egyik napról a másikra vért köhögni. Ő sem akar máshol gyökeret verni, csak némi vizet és tápanyagot hazahozni az itteni napfényhez...
Manapság már nem tud működni egy kontinensnyinél kisebb bezárkózott kultúra. A korábbi próbálkozók is mind pofára estek előbb vagy utóbb. Más megközelítésben: a biztos együtt hanyatlást nehéz lehet megszeretni ha még a "fenntartható stagnálás" is idegenkedést vált ki (akár saját bevallásuk szerint a stabilitást kedvelő emberekből is), ezért én máshogy látom a helyzetet. A szolidaritás elvének megtartásával hódítanunk kell. Demográfiailag. A mentalitásbeli képességünk megvan hozzá, ahogyan az asszimilációsat sem vesztettük még el. Azt viszont a lehető legrosszabb ötletnek tartom hogy megpróbáljak lebeszélni embereket arról hogy a magyar politikusok hatósugarából elmeneküljenek.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2016.08.26. 12:37:56

@Untermensch4: Értem a példáidat, és most nem is fogom tételesen vesézni a tartalmát, mert meddő vita lenne. Én egy viszonylag jól körülhatárolható hisztériáról írtam. Nem az a kérdés, hogy tudsz-e írni 2-5-20 ellenpéldát arra, ami egyértelműen a szemünk előtt zajlik. Tudnánk mutatni megbízható politikust, becsületes tőzsdeügynököt stb., de legalább tízszerannyi kézenfekvő példa bizonyítja ezek elhanyagolhatóságát.

Bizonyára észrevetted már korábban is, hogy nemigen szoktam egyes esetekből levezetni általánosságokat. Nem tudhatom, hogy az egyes emberek életútja, indíttatása, lehetőségei, külső motivációi milyen szükségszerű következményeket csikarnak ki. Túl egyszerű pl azt mondani egy migránsról, hogy gazember, hiszen van olyan is szépszámmal, meg muszlim, tehát aki messziről jön és muszlim, az mind csirkefogó. Ez demagógia. Úgy már sokkal hitelesebb, hogy a menekülők után rengeteg haszonleső gazember özönlik át a határokon, akiktől jó tartani, hiszen tisztázatlan személyazonossággal érkeznek, és nem is hajlandóak együttműködni a hatóságokkal, valamint ezek jelentős része muszlim vallású országokból érkezik.

Visszatérve a témához. Van egy általános jelenség, aminek kereshetjük az okait, meg találhatunk hozzá bűnöst is, de attól még nem változik semmi.
Vázlatosan.: Volt egy jól működő, magas szinten képző oktatási rendszerünk. Ebbe összességében elég kevesen fértek be, mert kellett hozzá tudás, és intelligencia. Ez mindenféle gagyi magyarázatokkal felhígították, hogy "mindenkinek lehetősége legyen tanulni", így látszatra sok magasan képzett lakója lett az országnak, de ezek közül csak kevesen értek is valamit. A magasan képzett értéktelen diplomás pedig már csak diplomás állásokban hajlandó elhelyezkedni. Mivel azonban a gazdaságnak csak építő-, vegyész-, villamosmérnökre, orvosra, gyógyszerészre, agrármérnökre van szüksége, és ezeket az állásokat lehetőség szerint a jól képzettekkel töltik fel, viszont nem tud foglalkoztatni diplomás ruhatárkezelőket, médiadizájnereket, arculattervezőket, stb., így a képzettnek tűnő haszontalan mérnökhasonlatok kétségbeesetten lobogtatják a diplomájukat, mert a kormány nem biztosít számukra elhelyezkedési lehetőséget. Ennek örömére hamar el is mennek nyugatra mosogatni, mert gondolom avval kiteljesítik az ambícióikat. A gond az, hogy ez a szerencsétlen ország (itt a lakosságra gondolok), fizeti a rengeteg adót és jutalmul nem hogy használható diplomás embereket nem kap, de még egyszerű szakijai sem lesznek, ellenben jól megél rajtunk a nyugat, és ez a dolog szebbik része, mert a hisztériának része a jól képzett diplomás is, aki viszont már nem a tányért nyalja, hanem a tányér tulajdonosának jólétét biztosítja. Mindezzel együtt visszajutunk az alapkérdéshez. Mi lesz azokkal, akik mindezt finanszírozták. Az nem megoldás, hogy szaladjon ki mindenki, mert a politikusok lopnak, mert részint másutt is ezt teszik, ez a demokrácia velejárója, olyan mint a rózsán a tövis, másrészt szépen néznénk ki, ha a gazda nem vetne, mert a termény egy részét megeszik az egerek. Vagy többet kell vetni, vagy tartani macskát. A politikusi visszaélésekre nem az elvándorlás a válasz, hanem a számonkérés, és ezzel meg is valósul a második súlyos kérdés, a jövedelmi különbségeké. Ha az emberekben van tartás, akkor megteremtődik a jólét is, mert ugye amit senki sem visz haza, az ott is marad.

Untermensch4 2016.08.26. 13:21:55

@F.M.J.: Azért kezdtem egyéni példákkal mert nehezen tudok jól eljutni az általánossághoz. Lehet hogy csak több lépésben sikerül, ezért előre is türelmet kérek. Az egyik példám "csalós" mert az illetőnek megvan a (sztem itt mindkettőnk által jónak minősíthető) morális alapja. Sokaknak akik kimennek, talán nincs vagy nem elég. Ekkor jön a "vándorinas"-rész. Egyrészt pragmatikus szakmai dolgokat látnak a nagyvilágban, mit csinálnak jól, mit rosszul. Másrészt látják hogy milyen morállal tudnak jól működni más országok. Pl azt hogy a politikusokat "ki kell lőni" (képletesen, természetesen képletesen...) ha túl sokat lopnak, ha nem tartják magukat az "élni és élni hagyni" elvéhez. Vagy azt amikor (egyik volt szomszédom fiának esete) a bennszülöttek nem azért sztrájkfenyegetnek hogy a k-eu-i melósokat dobják ki hanem hogy húzzák fel a bérüket az övékhez, nehogy felvetődjön a gondolat hogy úgy általában az ágazatban lehetne bért csökkenteni, mert ha megszületett akkor a "száz k-eu-i jönne a helyedre -fenyegetés" akkor is használható ha ott konkrétan nincs egy se... sajnos hajlamos vagyok elveszni a részletekben de ez a fenti mint gondolkodásmódbeli példa sztem lényeges. Analógia: lehet itt és most hangzatosan migráncsozni, özön pénzt elköltve vérfürdőt rendezni a határon, kijárási tilalmat meg egyebeket csinálni de abból csak még több költséget jelentő kül- és biztonságpolitikai bonyodalmak lesz az eredmény. Vagy lehet egy faék egyszerűségű alapelvre fektetni minden ötletet, aki nekünk jó azt szívesen látjuk, aki nem annak kívül tágasabb, aki nagyon nem annak fájni is fog... (utóbbi kapcsán utalni rá hogy mikor a törökök egyszer belénk kötöttek, onnantól hanyatlottak - persze ez demagóg de a kevés történész úgysem tudja mindenkinek elmagyarázni, a mémnek ellen-demagógokkal kell versenyképesnek lennie).
Az oktatási rendszer felhígulásáról egy kiváló tanárom mondott tavaly egy érdekeset. A folyamat már önmagát táplálja mert az első nagyobb hígított generációs diplomások közül már aktívvá vált tanárok mostanra "gyártják" azokat a diákokat akik így eleve "hígak" lesznek, a gyártó eszköz és a gyártmány méretpontossági problémája... "Házon belül" megoldani a problémát nehéz ha nincs erős nyomás a rosszul működő rendszeren. A mi "export-migránsaink" ebben a bürokratikus eszközökkel vívott polgárháborúban sztem olyan szerepet is töltenek/tölthetnek be mint anno a kiegyezés idején az ismeretlen mértékű fenyegetést jelentő '48-as veterán emigránsok a határokon kívül. Anno a horvát függetlenségi háború kezdetén az egész hadi utánpótlásuk a németországi horvát vendégmunkások által hazacsempészett vadászpuskák és terepszínű ruhák voltak... (nem polgárháborúra játszok, csak ez a példa jutott eszembe).
Ha tiltják a macskatartást és meddő viták folynak az egerek jogairól, a macska-egér-búza-ügyi papírmunka pedig minden idejét leköti vkinek akkor nem biztos hogy egy kotorékkutya mint megoldás működik ha egy másik szabály tiltja húsevő állatok és gabona együtt-tartását. Az emberi tartás és a jólét összefüggésében egyetértünk. Sztem az a probléma hogy amíg a tartással bíró emberek száma és hatása a társadalomra nem éri el a kritikus tömeget addig viszont ők (mi?) versenyhátrányban vannak. Akik kelőképp "mobilak", tehetségesek és ezt ki is tudják bontakoztatni "emigrációban", ha ezt megfelelő morállal csinálják, sokkal jobb itthoni hatást tudnak elérni mintha ugyanannyi ideig itthon sorvadoznának, erős ellenszélben. Tökéletes parazitizmus nem nagyon van, pont az emberi tényező miatt. Korábban is volt hogy periféria létünkre tudtunk fejlődni, most is erre kell törekedni. Ha bezárkózunk akkor jól behatárolt és könnyű célpont vagyunk. Nem tudunk eléggé erős páncélt növeszteni, ki kell manőverezni az ellenséges támadásokat, akkor is ha mozgás közben könnyebb botlani.
Nemzetkarakterológiailag a hőbörgés és a "kibekkelés" a kritikus tömeg-probléma miatt lassan vagy egyáltalán nem hoz megoldást. Ha a büféruhatár-diplomások kimennek és rájönnek hogy nem (csak) a rendszer sz@r hanem ők nem érnek annyit mint hitték, az már jobb mint ha itt helyben depresszióznak. Nem azt akarom mondani hogy a lábbal szavazás az egyetlen, legjobb megoldás, ez az egyik elem. Több lábon kell állni, ki-ki habitusa és képességei szerint. Ahogyan Gandhi is írt olyat hogy aki nem a polgári engedetlenségben hisz, nem arra alkalmas az azt nem akadályozva edzze csak fel magát a fegyverforgatásban mert lehet hogy úgy fordul a helyzet hogy arra is szükség lesz.

Gerilgfx 2016.08.30. 01:14:45

,,Az eredeti berendezkedés, melyben a legerősebb uralkodott a többiek felett, lassanként leáldozott''

nem hiszem, hogy az emberek/előemberek társadalma erősen hierarchikus lett volna. pl ha megnézzük az embereket, akkor nem túl nagy a nemi dimorfizmus (tehát a férfiak és a nők kb ugyanúgy néznek ki, csak pár százalékos eltérések vannak magasságban, testtömegben). azoknál az állatoknál, ahol komoly versengés, és koimoly hierarchikus szempontok jelen vannak, ott általában a nemi dimorfizmus is nagyon látványos.

az emberek - és a genetikailag legközelebb álló állatok, pl majom, macska - nem igazán hierarchikusak. a macskák is kb csak a saját szűkebb értelemben vett területüket védelmezik valamennyire, és közben dugnak egymással összevissza. az embereknél is kb ez lehetett a helyzet, ez hozhatta el végülis a korai prehisztorikus kapitalizmust, és cserekereskedelmet (ami már az őskorban is jelen volt).

illetve a nők, mint sérülésektől való megóvás gondolata sem feltétlenül stimmel. pl a macskákat megnézve inkább a nőstény macskák vadásznak, főleg, amikor utódjaikat táplálják. a hímek sokkal ritkábban vadásznak. szóval genetikailag a nők dolga a vadászat. az lehetett inkább a mozgatórugó a férfi vadászat kialakulásában, hogy a korai férfiak néha elejtettek 1-1 kisebb zsákmányt, és 1-1 részét a nőknek adták, cserében megkupakolták őket. de a korai férfiak dolga inkább az eszközök kifejlesztése, és tökéletesítése lehetett.

(persze ez most csak okoskodás részemről, nem az érdemi mondanivalódra reagálok)

Untermensch4 2016.08.30. 12:00:53

@Gerilgfx: Hát, mostanság úgy látszik hogy nemi specializációk szempontjából a nők a "multitaskingosabb", a férfiak a "3D-s" feladványokra alkalmasabbak (mármint a statisztikai többség, a gauss-görbe középmezőnye). Előbbi inkább alkalmasabb a szorosan vett territórium védelmére (ne felejtsük el hogy korai őseink még a prédaállat-ragadozó választóvonalon tébláboltak, a "védelem" vszeg nagyon pánik-reakciós lehetett).
A macskák meg teljesen ragadozók, ez a párhuzam sántít. A majmok között viszont vannak hierarchikusak, minél "társadalmiasabbak", annál inkább csökken a demokrácia.
A "3D-s" speckó persze jól jön a technikai fejlesztésekhez is de vannak olyan aspektusok ahol a női mentalitás nem csak előnyösebb hanem csak azzal működhet. A növénytermesztés és korai feldolgozó-ipar pl ilyen. És abból lett a sör! :)
Egyébként orosz etológusok megfigyelték az erős szelekciós nyomás alatt álló moszkvai kóbor kutyákat 10-12 évig, nem a legerősebb a falkavezér hanem a civilizációs környezetet legokosabban felhasználó. Pl aki tudja használni a metrót.
Ennek őskori analógiája lehet ha az a sikeres bandavezér aki jobban kihasználja/alkalmazkodik az évszakos változásokat(/változásokhoz).

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2016.08.31. 11:30:24

@Untermensch4: Érteni vélem a példákkal való érvelés logikáját, de meg kell jegyezni, hogy a konkrét esetek mindig „szennyezettek” az egyéni befolyásolási tényezőkkel. Persze a nagy számok egy idő után itt is kirajzolják az általános keresztmetszetet, de ehhez nagyon nagyszámú példát kell kimazsolázni a jelen esetben sokkal nagyobb számú ellenpéldából. Mindezen túl ismételném, hogy nem célom az egyes esetek megítélése, mert vannak valóban indokolható esetek, és vannak háttérben lévő szempontok is. Adott esetben lehet, hogy hasonló döntésre jutnék én is, mint ahogyan lehetnek ugyan olyan okozatok egészen más okokból kifolyólag. A lényegen azonban nem változtat a legtöbbet hangoztatott „érv”, hogy um. itt nem lehet élni, miközben 9,5 milliónak sikerül, de akkor ki az élhetetlen? Ezen túl kezdünk átesni a paci másik oldalára, mert nem arról beszélünk, hogy a téma a banális lét/nemlét kérdéskörre van domborítva (’56 mintájára) az öncélú nagyravágyással szemben, hanem egyes eseteken keresztül csinálunk aktuálpolitikai vitapartit az individualista hisztéria okolhatóságáról. Nagyon hajaz arra a szintén banalitásra, amikor idióta jogvédők a börtönélet körülményeivel, meg az elkövetők jogaival vannak elfoglalva, miközben magasról trottyantanak az amúgy javaikért becsületesen megdolgozó áldozatok problémáira. Én az egész kérdést azért közelítem a társadalmat fenntartók áldozata felől, mert részint olyan kifejezések, mint lojalitás, becsület, jóérzés meg egyéb „idejétmúlt” kijelentések már a „modern” ember számára szótár nélkül értelmezhetetlenek, másrészt ezért próbálok a manapság érthetőbb nyelven beszélni, így anyagiak vonatkozásában érvelek. A részletek a cikkben már kifejtésre kerültek, így csak dióhéjban összefoglalva, az üzletből való távozás előtt fizetni kell. Mindez nem összemosandó a külföldi tanulmányúttal, a szakmai tapasztalatszerzéssel, a külföldön alkalmazott technológiák helyszíni megismerésével. Nem szemellenzésből tartom jogosan visszakövetelhetőnek egy társadalom részéről a ráfordításokat, hanem mert nem elvárható részéről mások anyagi hasznának és szükségleteinek semmilyen formájú finanszírozása sem. Ez vonatkozik a szürke állomány feltöltésére is. Azokkal semmi bajom sincs, akik önképzés és kapcsolatépítés céljából eltöltenek kint több-kevesebb időt. Továbbmegyek, azt is megértem, ha valakit a személyes érzelmei visznek külföldre (párkapcsolat), de az azért több mint furcsa, hogy a kitelepedők valahogy mindig jóléti országba telepednek ki. Az elmúlt hónapok eseményei megmutatták, hogy a sejtetthez képest nagyságrendekkel fejlettebb az orosz technika, jobb a kínai gazdaság, stb., oda valahogy mégsem sokan akarnak menni „tanulmányozni” a helyi módszereket, tehát ez csupán szöveg.

Az oktatási rendszerrel kapcsolatos meglátásaiddal teljesen egyetértek. Más kérdés, hogy a társadalmi szintű dekadencia talán nem visz vissza a fára, hiszen a jelen állapotok is több tudást tartalmaznak, mint mondjuk a „Lajosok” kora. Talán csak kikopnak lassan a hülyeség zászlói, és lesz új reneszánsz. Vicceltem, egyáltalán nem vagyok optimista.

„Ha tiltják a macskatartást és meddő viták folynak az egerek jogairól, a macska-egér-búza-ügyi papírmunka pedig minden idejét leköti vkinek akkor nem biztos hogy egy kotorékkutya mint megoldás működik ha egy másik szabály tiltja húsevő állatok és gabona együtt-tartását.”
- Ez jó szöveg. A másik blogomon lenne a helye. Az a magyar nagyvállalatok és hivatalok mindennapjairól szól, természetesen szubjektív adaptációban :).

„Akik kelőképp "mobilak", tehetségesek és ezt ki is tudják bontakoztatni "emigrációban", ha ezt megfelelő morállal csinálják, sokkal jobb itthoni hatást tudnak elérni mintha ugyanannyi ideig itthon sorvadoznának, erős ellenszélben.”
- Ebben egyetértünk, de itt ismét előtérbe kerül a nagyszámok vizsgálata. Az „itthon sorvadozással” szemben ugyanis a legtöbben kint „szabadon” sütik a kolbászt. Tehát elszívták a magyar népesség anyagi javainak egy részét nevelkedés, „tanulás” céljára, hogy azután kiköltözzenek mosogatni, meg cipőt pucolni. Miért is van ez így jól? Ezt a munkát egy analfabéta is el tudja végezni, másrészt meg legalább itthon csinálná, mert mi is szeretjük a sültkolbászt, főleg, ha tiszta magyar kéz rakja a serpenyőbe kézmosásról sosem hallott barlanglakók helyett. Ettől nekünk nem jobb lesz, hanem épp rosszabb.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2016.08.31. 11:31:14

@Untermensch4: folyt.:
„Korábban is volt hogy periféria létünkre tudtunk fejlődni, most is erre kell törekedni. Ha bezárkózunk akkor jól behatárolt és könnyű célpont vagyunk. Nem tudunk eléggé erős páncélt növeszteni, ki kell manőverezni az ellenséges támadásokat, akkor is ha mozgás közben könnyebb botlani.”
- Ez még úgy 10-20 éve igaznak látszott, de mára be kell látni, hogy bezárkózás nélkül is könnyű célpont vagyunk, ezért kár kiteregetni a lehetőségeinket, másrészt a többség még mindig abban ringatja magát, hogy biztonságban van, de már ez rég nincs így. Percek alatt válhat kritikussá a helyzet, amikor az marad talpon, akinek van ivóvize, tud élelmet előállítani, és azt nem engedi ki a kezéből. Egy ilyen szempontnak pedig legkevésbé sem felel meg a „dobjunk be mindent a közösbe” politikája. Alapszintű vegetáció szempontjából jók a lehetőségeink. Magasan fejlett társadalmi berendezkedés kategóriájában csak a rabszolgákat tudjuk szállítani, meg a kiképzett szürkeállományt, de ez is minket szegényít. Azt azonban tudni kell, hogy az ő jólétüknek alapja a rabok tartása. Ha nem lesznek rabjaik, akkor hanyatlik a jólét, mert ők annyiért nem dolgoznak, mint a rabok, az pedig kihatással van a költségekre.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2016.08.31. 12:18:41

@Gerilgfx: „ha megnézzük az embereket, akkor nem túl nagy a nemi dimorfizmus (tehát a férfiak és a nők kb ugyanúgy néznek ki, csak pár százalékos eltérések vannak magasságban, testtömegben). azoknál az állatoknál, ahol komoly versengés, és koimoly hierarchikus szempontok jelen vannak, ott általában a nemi dimorfizmus is nagyon látványos.”
- Érdekes szempont, elgondolkodtató. Én azonban nem feltétlen az alá/fölé rendeltség oldaláról közelítettem, hanem a szaporodási képesség felől. Az embernél az ikerszülés viszonylag ritkaság, a hármasról meg már a sajtó is beszámol. Ha ehhez hozzá vesszük a természetes környezet népességkoptató jelenségeit (balesetek, ragadozók, stb.), beláthatjuk, hogy egy emberi nőstény társadalomreprodukciós szempontból óriási értéket képviselhetett a hímmel szemben. Nem feltétlenül kell a társadalmi dominanciának erőn alapulnia, lehettek szociológiai szempontjai is, aminek így már semmilyen kihatása sincs a nemek egymáshoz viszonyított testtömegére.

„macska - nem igazán hierarchikusak. a macskák is kb csak a saját szűkebb értelemben vett területüket védelmezik valamennyire, és közben dugnak egymással összevissza. az embereknél is kb ez lehetett a helyzet, ez hozhatta el végülis a korai prehisztorikus kapitalizmust, és cserekereskedelmet (ami már az őskorban is jelen volt).”
- Visszautalnék az előző válaszra, és ki is egészítem annyival, hogy a macska fajfenntartás problémáját jelentős túlszaporodással oldotta meg, de ha jól tudom az intelligenciája nem is mutatott olyan mértékű fejlődést, mint az emberé. Erről jut eszembe egy szösszenet, amikor egy parasztgazdánál láttam egy fürdőkádnyi macskát szanaszét a ház körül, és megkérdeztem, hogy honnan járnak oda ennyien, azt felelte, hogy az övé mind. Erre megkérdeztem, hogy ilyen körülmények között mi szabályozza a létszámot. Azt felelte, hogy az utcán a gépkocsiforgalom. Hát, nem volt egy szentimentális típus, de végül is, ebből is le lehet vonni néhány következtetést.

„a macskákat megnézve inkább a nőstény macskák vadásznak, főleg, amikor utódjaikat táplálják. a hímek sokkal ritkábban vadásznak.”
- Ezt a tézisedet erősen vitatnám. A kettő között annyi a hasonlóság, hogy mindkettő földi élőlény, de hát a szamóca tulajdonságaiból is ritkán vonunk le következtetéseket datolya életkörülményeire vonatkoztatva, miért kellene bármiben is analógiákat keresnünk egy négylábú ragadozó, és egy mindenevő főemlős társadalmi viszonyai között.

Én sem rendelkezem tudományos ismeretekkel a témában, csupán próbáltam logikus nézeteket előkaparni, bár tényleg eléggé elrugaszkodtunk az eredeti témától. Majd később talán kivesézem önállóan a nemek szerepét a társadalomfejlődésben, de az nem lesz a feministák kedvenc posztja :).

Gerilgfx 2016.08.31. 19:06:50

@F.M.J.:

,,bármiben is analógiákat keresnünk egy négylábú ragadozó, és egy mindenevő főemlős társadalmi viszonyai között''

mert más élőlényt nem tudunk alapul venni az összehasonlításban.

magyarországon nincsenek tömegével majmok, hogy azokat ismerni lehessen, és kontextusba tudjuk őket tenni, így az kiesik. a majmok után pedig a macska a legközelebbi rokonunk.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2016.08.31. 19:22:41

@Gerilgfx: Jól van, azért ne kapd fel a vizet! Próbáltam némi humorral megfogalmazni, hogy az érvelésed ezesetben nem találtam kellő alaposságúnak.

Untermensch4 2016.09.07. 21:48:59

@F.M.J.: " bezárkózás nélkül is könnyű célpont vagyunk, ezért kár kiteregetni a lehetőségeinket, másrészt a többség még mindig abban ringatja magát, hogy biztonságban van, de már ez rég nincs így"
Ha katonai szemszögből nézzük, nincs stratégiai mélységünk. A határaink úgy lettek megrajzolva hogy a lehető legkevésbé védhetőek legyenek. Ha nem is lesz háború (ez az eddigi tapasztalatok alapján csak idő kérdése de mondjuk nem lesz, pár generáción belül) a "gazdasági hadviselés" szempontjából is könnyű célpont vagyunk. Ebből a helyzetből csak expanzívan lehet kilépni, kard nélkül semmilyen páncél sem elég a csata megnyeréséhez. A kivándorlás egyfajta hódítás. Furcsa hogy azokban akik (nem te, bár gyanús vagy... :) )nagyon tudnak aggódni hogy a szír/arab/líbiai/afrikai/akármilyen tömegek demográfiailag meghódítani jönnek európát, fel sem merül hogy a mi saját ötödik hadoszlopunk is ott van... ahogyan egy beszűkült/beszűkített társadalmi térben a lojalitás, becsület és jóérzés is eltorzult sokunk gondolkodásmódjában, úgy a birodalmi mentalitásunk is. Pedig a humánerrőforrás- és szürkeállomány-potenciálunk (félretéve a sovinizmust, a rejtett és bujkáló tartalékaink) nem csak egy összeszorított foggal, bunker-pszichózisban, a hősies bukásig végigharcolt szenvedésre elegendőek. Hogy visszatérjek a hadtörténeti hasonlatra: az Árpád-vonal mint védelmi rendszer azért volt olyan jó hogy inkább "elfelejtendő" lett, mert az akkori technikai és költségvetési lehetőségekből sikerült kihozni az optimumot. Ami egy merész védekező-ellentámadós szisztéma volt. Még régebbi, svájc. Nem (csak) azért nem támadták meg mert hegyek meg értéktelen. Európában itt-ott flangáló párezer svájci zsoldos mint kockázati tényező sokat segített a nyugalom megóvásában. Mellesleg a "hazautalásaikkal" vszeg megalapozgatták az ország anyagilag sikeresebb jövőjét.

Gerilgfx 2016.09.08. 12:13:18

@Untermensch4: a fegyverviselés liberalizálása megoldaná a matinéhadsereggel kapcsolatos problémákat, de ez sosem lesz engedélyezve, mert az állam fél attól, hogy a polgárai ellene fordulnának, és először a 80%-os adóból való élősködőket írtanák ki.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2016.09.08. 18:52:53

@Untermensch4: "a "gazdasági hadviselés" szempontjából is könnyű célpont vagyunk."
- Ez csak a jelenleg elfogadott paradigmák fényében van így. Ennek alapja pedig az emberi telhetetlenség. Ezt ügyesen kifejlesztették, és folyamatosan motiválják reklámok, celebek, tőzsdeügynökök, luxusvillák, és limuzinok mutogatásának segítségével. Én azonban nem vagyok ilyen, és szeretk gondolkodni is. Az élethez levegőre, vízre élelemre, hajlékra van szükség. Ilyen fontossági sorrendben. Nincs szükség okostelefonra, televízióra, GPS-re, meg még sokmillió dologra. Nem azt mondom, hogy ezeket dobjuk ki, hiszen nem cél a barlangkultúra, de ne is csináljunk úgy, mintha részét képeznék a létnek! Azért vagyunk sebezhetőek, mert társadalmi nagyságrendben számolva egyszerűen nem vagyunk képesek megkülönböztetni a szükségletet a kényelemtől. Ez az ország mindig mindent kibírt, mert a lét feltételei folyamatosan biztosítottak, legfeljebb az változik, aki a szabályokat hozza.

A migránsok beözönlése tekintetében nem az etnikai átalakulás miatt aggódom, hanem a kultúrális hanyatlás miatt. Mint korábban említetted, az oktatásunk erős ütközőpályán van a metróval, és ez nem aktuálpolitikai kérdés, hanem egyszerűen kihaltak a végsőkig elhivatott tanítók, és a többi kezéből is kivették az eszközöket a hatékony tanításra. A kérdés nagyon bonyolult, most ide ennyi is elég. Ehhez jön még egy olyan tömeg, amelyiknek a WC használata is űrkorszak. Mindezt tetézi a keménymag szintű elmék demagógiája, amelyik ezt a csürhét azonosítja az arab kultúrával, bedig egy lapon sem lehet említeni. Így pedig összességében kívülről is, belülről is, értelmileg is, meg fizikailag is megindul a pusztulás. Ehhez képest némi etnikai változás csak vidán gyermekdalocska.

"fel sem merül hogy a mi saját ötödik hadoszlopunk is ott van"
- Ez azért elég szép csúsztatás. A mieink egy kultúráltnak tekinthető népesség, akik egyesével vágnak neki a világnak, és bár nem feltétlenül sikerül elsőre beilleszkedniük, előre tájékozódnak, többnyire beszélik a nyelvet, valamilyen papírral rendelkeznek, és tudomásul veszik a befogadók szabályait, alávetik magukat a helyi törvényeknek, stb. Ezzel szemben az őrjöngő hozda, számomra mutat némi különbséget a bőrük pigmentáltságán kívül is.

@Gerilgfx: A fegyverviseléshez szükség lenne kellő felelősségtudatra is. Ami azt illeti a fejlett világban, és ebben a tekintetben sajnos mi is ide tartozunk, nem sok ilyennel találkozni. Pitinek tűnő dolgokra gondolok, de ezek mögött mindig van egy szellemiség is. Az eldobott szemét a kuka mellett, a kólával itatott kisgyerek, a fegyelmezést a tanáron számonkérő szülő, a kisutcában száguldozó autó, a közlekedési vitát késeléssel megoldó kerékpáros, soroljam még? Ez a társadalom egyszerűen éretlen a fegyvertartásra, mert nem tudná megállni, hogy az apróbb sérelmeit ne torolja meg gondolkodás nélkül és végérvényesen.

Untermensch4 2016.09.09. 18:23:01

@F.M.J.: A paradigmaváltáshoz az egyik legkönnyebb és leggyorsabb (sőt, még legolcsóbb is, ha anyagi költségeit nézzük), majdhogynem "királyi út" az emigránsainknak az a része aki a világ más részeiről személyes tapasztalatokat közvetít, "megkerülve" a telhetetlenség-iparos médiát. A másik elem az oktatásban a "Nagy ugrás" lehetne (no nem úgy ahogy a kínaiak ugrottak, arccal földre...), amikor az interaktív "liberális" iskola fokozatát átlépve rögtön a web2.0-ás oktatási módszertanra térünk át. És ebben az a jó hogy a maradék kevés elhivatott tanítóból és egyéb gályarabokból ki lehetne hozni a mostani rendszer költségénél kevesebből ami a világ legjobbja és akár a teljes bolygón elérhető. A jövendőbeli "hordák"-ból már gyerekkortól egy félig (hozzánk) asszimilált helyit tanítunk ki azokból akik jobbak az átlagnál. Ez egy költségesebb, analóg kínai expanziós módszernek a 21.századi változata (lehetne) még akkor sem lesz késő amikor már látszik a kínaiak sikere a dologgal közép-ázsiában.
A fegyverviseléshez használni kéne a mai technikát. Csak az viselhet fegyvert aki a hozzávaló kar/bokapántot is viseli, mindkettő gps+mobilnetes, ha belugymin.hu bácsi zavart érez az erőben akkor ahhoz a fegyverhez elrepül a szivárványon a kommanó megnézni hogy mi a helyzet. Beépített kamera (elöl-hátul), egyebek. A varázslőszereket pont leszámítva kb Dredd bíró "okosfegyverének" a kompakt önvédelmi változata.
Egyébként érdekes hogy a szlovákok eléggé érettek ahhoz hogy aki 18 elmúlt, kedvére vehessen gázpisztolyt és egy rakás éles lőfegyver legyen civileknél. Nálunk még az elvileg delkaráltan a munkájuk/hivatásuk miatt fegyverrel dolgozó rendőrök önvédelmi fegyver-tartási képességét is megkérdőjelezi a rendszer.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2016.09.12. 11:28:55

@Untermensch4: Köszi a liknet! Sc/kb jól illusztrálja a dolgokat.

Untermensch4 2016.09.12. 16:51:48

@F.M.J.: Amikor legutóbb nézegettem a kommenteket már gyanús volt hogy lesznek félreértések.
Vagy csak sokan homályban vannak azt illetően hogy USA-ban nincs "jóléti szociális alanyi jogú" rendszer, míg európában igen? Mert a "nem ugyanaz a bevándorlás" azt jelenti hogy USA-ba csak dolgozni v éhenhalni mehet vki, segélyért nem.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2016.09.12. 17:59:01

@Untermensch4: Igen, a két migrció között masszív különbségek vannak, és a video sem nélkülözi a populista elemeket, de ezt nem rovom fel neki. Az előadás színhelye az USA, ami köztudottan vagy leszámítja a populista elemeket, tehát azokat eleve bele kell vinni, vagy annyira hülye, hogy képtelen reális adatokban fellelni a valós problémákat, tehát a megértetéshez szükség van a túldimenzionálásra.
A hivatkozott videóhoz jól illeszkedne a fentebbi poszt, mint ugyan annak a problémának a másik nézőpontja, de nem linkelem be, mert a kommentfolyam alapján valószínűleg a legtöbben nem a mondanivalót, és annak levezetését olvasnák ki belőle, hanem csak beskatulyáznák a megfelelő táborba, másrészt pont azért írok blogot, hogy ne egy nézőponthoz csatlakozzak, hanem a sajátomat ismertessem.
Abban ringatom magam, hogy talán tudok olyan érveket felvonultatni, ami eddig nem hangzott el.

Untermensch4 2016.09.12. 22:41:15

@F.M.J.: Az emberek szeretnék a környezetüket jobbá tenni, ha ez nem lehetséges, keresnek egy jobb környezetet. Legjobb barátom egyik munkatársa tizenéve belgiumban dolgozik már helyi állampolgárok (is), ő, a felesége meg a gyerekük. Aki nyolc évesen az általános iskolában (ami úgy ingyenes hogy tényleg, utolsó ceruzáig, de azért kaptak egy kis beiskolázási pénzt nehogy gond legyen, akármiből... de nem volt rejtett költség...), szóval a srác egy szoba tapétázási és festési anyagszükségletét jobban ki tudja számolni mint egyik volt munkatársam (8 általános + buroló, okj...) egy falét. Rendszeresen járnak haza, költenek is itt de a belga szociális rendszert terhelik amivel terhelik. A poén hogy a belgák a maguk zárkózott kispolgári individualizmusos mentalitásukkal nem tudnak olyan "rafkós" dolgokat megtanulni a magyaroktól és lengyelektől mint amilyen "polgári" dolgokat utóbbiak tőlük tudnak. A visszatelepülők meg "működő tőkét" hoznak ami hazai tulajdonú. Azért hagyták abba viktorék is a mi kivándorlóink ekézését mert a dolog megéri, gazdaságilag és hatalomtechnikailag. Hosszabb távon persze a hatalomtechnikai résznél a fagyi visszanyal de az ciklusok múlva lesz...

Untermensch4 2016.09.12. 22:42:29

@Untermensch4: (8 általános + burKoló... )

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2016.09.18. 12:12:17

@Untermensch4: Szerintem megint elkalandoztunk az egyének meg nagypolitikai gazdasági érdekek és nemzetközi politikai sakkjátszmák világába.

Én egy sokkal egyszerűbb, és súlyos problémát vetettem fel, ez pedig az a mentalitás, aminek alapjaiban kellene meghatároznia az EMBERT. Így nagybetűvel, mert ruhát adnak olykor a kutyákra is, beszélni a papagájok is tudnak néha, és az emberek sem mindig, ezen kívül a vágóállat is tökéletesen meg tudja határozni, hogy mi a pillanatnyi érdeke, és aszerint cselekszik is. A gonjai abból adódnak, hogy pl. a finom falat nem mindig azért van előtte, hogy ő jóérzéssel felzabálhassa, előbb-utóbb azért lesz ott, hogy azt követve önként mejen a vágóhídra. Nos egy EMBEREK alkotta közösséggel ez aligha fordulhatna elő.

Egy ország/nemzet felszámolásának legegyszerűbb módja az akotóelemek moráljának olyan szintre süllyesztése, amikor már lényegesen nagyobb súllyal esik latba az egyén aktuális érdeke, mint az annak követését elemző megfontolt és felelősségteljes viselkedés.

Tehát visszatérve. Mi lesz pl. azoknak az embereknek a jussa/sorsa, akik nem hagyták itt az országot a kommunizmus idejében, most nyugdíjasok, de akiknek a korukból adódóan most szükségük lenne a fiatalabb generáció orvosaira, autószerelőire, villanyszerelőire, stb, de azok a konformista ideológiájukat kiszolgálandó, most külföldön dolgoznak? Nem szabad elfelejteni, hogy ezek az emberek tartották el az országot, amíg a ma aktívjai cseperedtek. Most nem arról van szó, hogy a kivándorlók a saját szempontjaik szerint anyagilag jobban járnak-e, vagy hogy épp szeretjük vagy utáljuk-e az aktuális kormányt, mert ez csupán duma. Azért, mert ha bizonyíthatóan túlzottan visszaél a hatalommal (mindenütt ez van, ahol van demokrácia), akkor az köztörvényes ügy (azért sem menekül ki senki, mert betörtek a szomszédba), ha meg nincs alapokat megrengető visszaélés, akkor meg a lehetőségek kicsik. Erre nem az a megoldás, hogy lelépek, hanem hogy segítek a lehetőségeket tágítani, mert az enyémeket is tágították a munkájukkal azok, akik most számítanak rám. Na ezektől az összefüggésfelismerésektől számítom én EMBERnek az embert. Bármelyik haszonállatnak van annyi esze, hogy a több/finomabb kaja felé menjen, akár versengjen is érte.

Untermensch4 2016.09.18. 21:41:02

@F.M.J.: " Mi lesz pl. azoknak az embereknek a jussa/sorsa, akik nem hagyták itt az országot a kommunizmus idejében, most nyugdíjasok, de akiknek a korukból adódóan most szükségük lenne a fiatalabb generáció orvosaira, autószerelőire, villanyszerelőire, stb"
Egyrészt saját korosztályukból megkérdezhetnék azokat akik az "a kicsi vagy a kocsi" -ból a kocsit választották. Mert már ott elkezdődött a mai hiányok felhalmozása, akkori konformista érdekek mentén. Másrészt az "adok-kapok" rendszerében megkérdezhetnék hogy a munkájuk mekkora hányada volt amit a mai aktív generációkra költődött és mennyi az elherdált. Mert a szorosan vett és jól mérhető/átkozható anyagi érdekek mellett van az a motiváció is hogy vki látja ahogyan az előző két generációnyi vágóállatot szépen fejték azzal a szöveggel hogy pár évig meg kell húzni a nadrágszíjat kicsit de végül minden nagyon jó lesz. Akik (nem levágandó) vezérürüként így meneteltek az élen, azoknak zömében jobb is lett...
Nekem azt tanították az őseim hogy azért tevékenykedünk hogy az utódainknak jobb legyen. A "jobb" anyagi ÉS erkölcsi értelemben is, nem vagy-vagy, nem csereszabatos (illetve az lenne de az egyik nagyfokú hiánya annyira aránytalan többlettel ellensúlyozható a másikból hogy az nem lehetséges, az nem emberi élet még ha annak látszik is).
A lehetőségek tágítása nem egyértelmű. Jól megtanítani hogy hogyan éljük túl a vasfüggöny mögötti életet addig hatékony amíg van vasfüggöny. Azok a kontraproduktív törekvések és "normál kerékvágású" tevékenységek amik közösségi szinten visszafejlődéshez vezetnek, lehetnek heroikus és fárasztó erőfeszítések de a nagy ráfordított munka rossz eredménnyel nem érték. És vicces módon a dolgok összeérnek néha még ha ellenkező irányba tartónak látszanak is. Van az a kibekkelési/túlélési stratégia hogy kívülről várják a "csodát", hogy vki majd jól fenéken billenti az aktuális nagy problémát. Ezzel egybevág sztem hogy akik belülről nem tudnak javítani a helyzeten/rendszeren, kimennek olyan helyre ahonnan vissza tudnak hatni.
tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=3115&id=1199613
süti beállítások módosítása