Igen, KATA-s voltam én is. Eddig. Vannak változások, amik már egyrészt várhatóak voltak, másrészt minden demagóg marhát előcsalogatott kormány és ellenzéki oldalról egyaránt. Nem kicsit, nagyon.

A megértéshez vázolnom kell egy élethelyzetet, a hitelesség kedvéért a sajátomat. Mindenek előtt utálom a simliseket, utálom az ügyeskedést, és utálom az adminisztrációt. Van főállásom. Egy állami vállalatnál, amiről így megnevezés nélkül kimondható, hogy konstruktivitási tekintetben nem az éles elmék gyűjtőhelye. Teljesen determináló hely, amit csak szellemi elhatárolódással lehet ép ésszel túlélni, de nagy előnye, hogy ha nem veszi túl komolyan az ember, akkor ad némi létbiztonságot bármilyen gazdasági környezetben. Egy ilyen állást komoly indok nélkül így ötven után már nem hagy ott az ember, mert már nem minden a pénz. Ettől még rendelkezem a piacon jól eladható tudással, ami jellemzően idény jellegű munkát jelent, jelentős bevétellel, és persze nem elhanyagolható kiadással. Szeretem a KATA intézményét. A főállásom után be lett fizetve mindenféle kötelező elég jó járulék, az alap adó, és kész. A könyvelő alig kért valamit, és nem volt szükség adminisztrációra. Ezek eddig a tények, és most megpróbálom csokorba szedni a KATA változásaival kapcsolatos ellenvetések, valamint az ellenvetésekkel szembeni ellenvetések demagógiáit értelmes cáfolatokkal fűszerezve.

- "A KATA az adóelkerülés egyik eszköze." Marhaság. A KATA után az adózónak nincs biztosítása. Normál munkaviszonyhoz viszonyítva az így adózó csupán legalizálja a bevételét. Ez nem adóelkerülés. A főállással szemben nem jogosult nyugdíjra és egészségügyi ellátásra sem. Valójában egy kockázatos adózási forma, ami csak látszólag kedvező az adózóra.

- "A KATA után csak havi ötvenezret kell fizetni, míg egymilla a haszon." Minden második okostojás hajlandó talán elhinni ezt az ostobaságot, de azért csak a másodikak, mert az elsőknek ennél több eszük van. Először is az egy milla alig sem jön össze, az csak a bevételi plafon. Másodszorra a KATA összege is ebbő fizetendő, tehát már legfeljebb csak ennyivel kevesebbről beszélhetünk. Azután meg nemigen fordul elő, hogy úgy működjön egy vállalkozás, hogy közben nincs kiadása, amit ennél az adónemnél nem lehet elszámolni, tehát csökkenti a hasznot. Ezen túl, itt nem lehet az ÁFA-t visszaigényelni a kiadásokból, tehát azt is finanszírozza. Ha pedig ez nem elég, a vállalkozó a bevételei után helyi iparűzési adót is fizet, ami helységenként változóan 1,5-2 százalék. Hagyjuk már ezt az éves tizenkét millió haszon hatszázezerért dumát! Annyira szánalmas, és csak a nagyon hülyék etetésére jó.

- "A KATA mögé bújtatják a kényszer-vállalkoztatott munkavállalókat a munkaadók." Tényleg? Állások ezrei vannak szabadon, bármikor betölthetően. Mi van akkor, ha valaki mondjuk szabadúszó ételfutár? Vesz egy fürge kisautót, és rárepül arra az időszakos piaci résre, amikor kevés a megrendelés, az éttermeknek nem éri meg állandó futárt alkalmazni az adott időszakra, de ha egy önálló vállalkozószellemű futár afféle kajataxi jelleggel kiszolgál ebben az időszakban egyszerre néhány éttermet, akkor az mindenkinek kedvező. Mi van, ha pont az a vállalkozás tárgya, hogy valaki reggel kilenctől délután négyig dolgozik, azután hagyja az alkalmazásban lévő futárokat kibontakozni? Megfelel a törvényi definíciónak, miszerint a saját eszközeit saját felelősségére a saját vállalásai alapján használja. Csak azért, mert ezek az éttermek jellemzően cégek, akkor az már nem is jó, mert valaki nem látott tovább az orránál a törvényhozáskor? Nekem már a hárommillás összeghatár is érthetetlen volt. Csak azért, mert jó munkát végzek, és rendszeresen visszahívnak további feladatokra, miért nem számlázhatok három millán túl is? Már az is egy átgondolatlan marhaság volt, de reméltem, hogy majd rájönnek. Nem jöttek rá.

- "A KATA csupán lehetőség az adóelkerülésre." Ha kiszámolnánk tételesen, hogy minden a vállalkozásra fordított  ÁFA-val növelt forintot levonunk a bevételből, kifizetjük a jelentősen megnövekedett adminisztrációs költségeket a könyvelőnek, befizetjük az iparűzési adót, és végül a KATA is kiegyenlítésre kerül, akkor kiderül, hogy nem is olyan nagy az a bevételtöbblet, csupán könnyebb az élet, mint számlák kergetésével. Ide kívánkozik még egy szintén saját tevékenységből származó tapasztalat. Személy szerint szoktam fejleszteni az eszközparkomat. Valódi fejlesztésről van szó, amikor a feladat elvégzéséhez új eszközöket találok ki, és azokat megépítem, majd tökéletesítem. A KATA mellett ez nem volt gond. Mivel az adó úgy volt megállapítva, hogy nagyon alacsony, cserében nem lehet költséget elszámolni. Senkinek nem kellett magyarázkodni, hogy miért költök a tevékenységi köröm gyakorlásával össze nem egyeztethető dolgokra. Maradjunk a pizzafutáros példánál. Azt érti az adóhatóság, hogy miért vásárol hőszigetelt hordozótáskát, de azt megmagyarázni, hogy miért vesz ipari varrógépet, már elég bonyolult, pedig csak van egy jó fejlesztési ötlete. Költségelszámolásos rendszerben ilyenkor jön a trükközés, mert azok a legjobb kérdések a hatóságtól, amik el sem hangzanak.

- Megszűnik a mellékállású KATA. Na ezt sem egy éles elme találta ki. Ha ugyanis az az egyik legnagyobb gond evvel az adózási lehetőséggel, hogy az adózó kiesik a biztosítási rendszerből, akkor épp a főállású KATA megszüntetése lett volna megfontolt lépés. Vajon mennyi értelme van azokat elvonni a KATA-tól, akiknek a főállásukból van befizetésük, csupán legalizálni kívánták a mellékes bevételüket, viszont tovább fenntartani a lehetőséget emelt kerettel a főállásúaknak, akik így ezután is biztosítás nélkül folytatják a tevékenységüket? Azok az érvek, amiket a mellékállású KATA ellen hangoztatnak, valójában épp a főállású ellen szólnak. 

És hogy mit lehetett volna ésszerűen tenni? Például be lehetett volna vezetni a sávos KATA intézményét. A számlák után mondjuk havi 300.000 Ft-os sávonként emelni az adót úgy 15.000 Ft mértékkel. Főállás esetében kiegészítve biztosítási szerződéssel. Lehetett volna célzott ellenőrzéseket folytatni, hogy a KATA-s vállalkozó megfelel-e a vállalkozókkal szemben támasztott előírásoknak. Például saját, vagy általa bérelt eszközöket használ-e, vagy sem? Persze, vannak visszaélések, és lesznek is. De mindenkit lehetetlen helyzetbe hozni, csak mert néhányan megérdemlik, elég ostoba dolog. Érvényes szerződés alapján meghatározott árral, tehát megfelelő jogi környezetben vállalt munkát szeptembertől a jelenleg KATA-s vállalkozó valószínűleg csak deficittel tudja végezni, hiszen az árai egy pontosan ismert költséghányadhoz voltak beállítva. Azokat kártalanítják? Értem én, háború van, infláció van, közteher viselés is kell. Persze, legyen, érthető. Na de ostobának miért kell lenni? Az hol térül meg? Az idegbeteg kapkodás, az átgondolatlan prekoncepciókra épülő szűklátókörű vagdalkozás kinek a hasznára van? És főleg miért jó, ha egyik oldalról a millás fizetések víziójával, másfelől a KATA nélküli élet képtelenségéről szőtt demagógiákkal hergelik az érintettség híján teljesen laikus hétköznapi embereket? 

Megmondóemberek, tüntetők, ócska sunyi firkászok. Elmentek ám a sunyiba! 

Fogarasi Miklós  (F.M.J.)