Túl vagyunk, bármit is teszünk, mert ha csak kicsit is következetesek vagyunk, beláthatjuk, hogy nincs visszaút. Persze lehetünk kevésbé következetesek is, de akkor mit tekintünk alapértékeknek?

Természetesen a világunk változásainak épészen belüli mozgásait tekinthetnénk alapértékeknek, de ezeken már túl vagyunk. Talán azt még elmondhatjuk, hogy a mi elmaradott gondolkodásunk megőriz néhány axiómát, de a világ fejlettnek beállított része már messze túl van azon a bizonyos határon. Ahol az lett az alapérték, hogy a biológia kirekesztő, mert kizárja a férfiakat a szülésből, és kizárja a nőket a nemzésből, ahol az a normalitás, hogy meg kell kérdezni egy nőt, vagy férfit, hogy úrnak vagy hölgynek szólítsák, ahol már a matematika is kirekesztő, ahol kaphat bármilyen diplomát is egy olyan ostoba figura, aki fürdeti az akkus rollert, szóval ahol a hétköznapi megnyilvánulásokból nem látszik, hogy akár egész társadalmi csoportok elvégezték volna csak a felső tagozatot, miközben diplomájuk van. 

Azon gondolkodtam, hogy van-e visszaút? Az egyértelmű, hogy sokáig így már nem mehet tovább. Ez a sok ostoba ember azt hiszi, hogy a nyugdíjpénztári kifizetések nyugdíjba vonulásuk után megsütik neki a kenyeret, megsütik és kiszállítják neki a pizzát, csinálnak neki cipőt, varrnak ruhát, kabátot, megfőzik az ebédjüket, és ha kell majd gyógykezelik, sőt, elkészítik a gyógyszereiket is. 

Valóban nagyon demagóg jelenség, hogy bele kell írni egy alaptörvénybe, hogy a szülők közül melyiknek milyen a neme. Ennek egy olyan egyértelmű információnak kellene lennie, mint hogy oxigénre van szükségünk. Többek között az mutatja a kor degenerációjának súlyosságát, hogy ezt már alaptörvényben kell rögzíteni, nehogy elvitatódjon. Nagyon komoly erők akarják felülírni a normalitást, és pont evvel van a baj. Hogyan lehet újra normálissá a világ? Majd ha túl leszünk az össztársadalmi debilitáson, és újra lehet ránézésre tudni, hogy ki férfi, és ki nő, majd ha Othello újra sötét bőrű lesz, ha a vikingek újra rőtek, ha a svédek ismét szőkék, az indiánok meg megint rézbőrűek, akkor vajon hová fogjuk küldeni tanulni a fiatalokat? Jónak fogjuk tartani, ha az tanít nekik történelmet, aki szerint tegnap még vörös Erik néger volt? Jó lesz, ha attól tanulnak majd biológiát, aki szerint tegnap még a férfiak is szülhettek? Jó lesz, ha onnan tanulnak fenntartható fejlődést, ahol tegnap még elbontották a szélkerekeket, hogy a helyén lignitbányát nyissanak? Mennyire lesz megbízható egy olyan orvos, akit kvóta alapján képeztek, de a biológiát hírből sem ismeri? 

Ha ezekre a kérdésekre az a válasz, hogy semennyire, és ez teljesen érthető is, akkor hová is jutunk? Ha az elit szintjén nem találunk hiteles embereket, mert bizonyították, hogy azt oktatják, amit elvárnak tőlük, és nem azt ami van, akkor honnan tudhatjuk, hogy a tomboló őrület elmúltával nem csak egy mérsékeltebb ostobaságot tanítanak, hanem a valóságot? Vajon biológiai, vagy ideológiai alapon operálja a vakbélgyulladást? Vajon statikai, vagy világnézeti szempontok szerint épít hidat? Vajon jármű-kinetikai, vagy politikai szinten tervez majd mondjuk autóbuszt? Súlyos kérdések ezek, de még súlyosabb, hogy a válasz ijesztő. Azok, akik most nem álltak be az őrületbe, és emiatt utcára kerültek, nem valószínű, hogy újra tudományos munkába fognak, akik meg beálltak hiteltelenné váltak. Egyszerűen nem lesz elegendő magasan kvalifikált szakember, hogy a segítségükkel újra lehessen építeni egy normálisabb társadalmat. Ennek pedig az a szükségszerű folyománya, hogy a szükséges mennyiségben és minőségben rendelkezésre álló képzett emberek szakmunkások és technikusok lesznek. Ez egy darabig nem fog problémát okozni, mert a gyakorlati problémákat jelenleg is ők oldják meg, de a kiöregedésükkel nem lesznek, akik  a helyükre lépnek, mert nem lesz, akiktől a szakmák elméleti hátterét elsajátítsák a következő generációk. Így a képzett gyakorlati szakemberek helyét folyamatosan átveszik a gyengén, vagy alig képzett betanított munkások. Ilyenek mostanság is vannak, kontároknak hívjuk, mert a fogásokat ellesték a mesterektől, de hogy mit miért csinálnak, azt már nem tudják. A következő fázis a balesetek kora lesz, mert a megfelelő képzés hiányából adódóan az emberi hanyagság fog elhatalmasodni. Nem lesz jól előkészítve a talaj, nem időben lesz elvetve a mag, nem jól lesz megmetszve a gyümölcsfa és a cserjék, méretezés nélkül készülnek a házak, és dőlnek össze, nem lesz, aki tudja, hogy hogyan kell jó utakat építeni, és az sem lesz, aki a betegségeket gyógyíthatja. Pár generáció, és eljön a középkor. Legendákat mesélnek majd az öregek, hogy milyenek voltak a gyors vonatok, a repülés, az elektromos világítás, a mikrosütő, a rutinműtétek, az idegenből hozott gyümölcsök, és úgy egyáltalán a nem szezonális élelmiszer. 

Egy szó mint száz, rohadt nagy bajban vagyunk. Magunkra hoztuk a világunk végét, és ehhez nem kellett se meteor, se globális felmelegedés, még csak atomháború sem. Elég csupán mérhetetlenül ostobának lenni, és már meg is jöttünk. Sok túlélő nem lesz az biztos. Elsőként azok pusztulnak, aki azt hiszik, hogy az elektromosság a konnektorban, a hús a fagyasztóban, a gyorskaja meg az okostelefonban terem. A plázalakók. 

Utánuk jönnek a tájékozottabb elméleti emberek, akik ugyan nem olyan ostobák, hogy azt higgyék, hogy a napelem atomreaktor, de ezt csupán elméletileg tudják. Társaságban olykor még ezt is letagadják, nehogy kiderüljön, hogy nem illenek teljesen az illusztris közönségbe. A felsorolás sora még sokáig tarthat, de talán mégis csak az a legfontosabb, hogy ki éli túl. Nagy valószínűséggel azok, akik ma sem 30°C szobában élik az életüket, aki tudnak tüzet gyújtani, képesek megkülönböztetni ehető és ehetetlen növényeket, szükség esetén meg tudnak fogni, és le tudnak vágni élelemnek szánt állatokat. Azok lesznek nyerők magányosan, aki képesek a lét minden részletéről alapszinten gondoskodni, és azok lesznek hasznosak kolóniában, akik rendelkeznek használható ismeretekkel, tudnak építeni, edényeket csinálni, kötelet fonni, gátat építeni, elektromosságot előállítani, fát vágni és megmunkálni, szóval akinek közösségi szinten hasznát lehet venni. És evvel vége is. Abban a világban nem lesz szükség népitáncos diplomára, műkörmösre, filozófiai szak-előadóra, genderideológiai bárgyóságkoordinátorra. Kizárólag hasznos emberekre lesz szükség, és főleg sok gyerekre, Szükség lesz a dolgozó kezekre, hogy az összeomló debil világ romjai alól a még aktív öregek minél többet megmenthessenek a tudásból, amit épp napjainkban homályosít el a totális elmepusztítás. A megmentett tudás feljegyzésre kerül, hogy a technológiai világ visszaépítése után ne kelljen mindent újra feltalálni, és kifejleszteni, hanem készen várja az ismeretanyag az alkotó generációt. A feljegyzések közé pedig fel kell majd venni az intelmet, miszerint bármilyen jól is mennek a dolgok, nem ok a meghülyülésre, mert az kulturális hanyatláshoz vezet.

Fogarasi Miklós  ( F.M.J. )