Az arany középút béketeremtő romantikus eszméje került szóba minap, mely számomra ugyan olyan mitikus buboréknak hangzik, mint sok más egyéb közhely. Felületesen, eldöntendő vitában, a békesség érdekében tett kompromisszum jegyében jól hangzó szólam, de az alaposabb vizsgálatot nem állja ki.

Pár éve fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy ha már egyszer több ezer négyzetméteres telekkel rendelkezem, miért is ne lehetne benne egy nagy fadézsa, amiben az ember a legnagyobb nyári forróságban lehűthetné magát. Első blikkre szuper ötletnek tűnt, de a vele kapcsolatos tudnivalók összeszedése során kiderült, hogy bizony elég sok kellemetlenséggel jár a hűsítő fürdő készentartása. A semmi és a dézsa közötti középút a kerti zuhany lehetett volna, csakhogy annak az élménye egészen más. Nem tisztálkodni, hanem hűsölni szerettem volna, tehát a középút nem kompromisszum lett volna, hanem a negatívumok összessége. Hűsölés ugyan nincs, de a vízellátás, és elvezetés minden problémája megmarad. A kreatív megoldás a medence felé tendált. Ott ugyan a nagyobb mennyiségű víz forgatása megtartotta volna a vízhőfokot, de macera a vízforgatás. A következő lépés a nagyobb medence, ami már nagyobb élmény a merülésnél, de a keringetés és téli víztelenítés már sokkal komolyabb probléma. Ezután a kerti tó jött számításba. Középútról már rég nem beszélhetünk, de ha elég nagy, kaphatunk egy önfenntartó ökoszisztémát, amivel már sokat nem kell foglalkozni, viszont jó fürdeni, jó pihenni, és még az időmet sem rabolja a fenntartása. Természetesen csak hagyományos módszerekkel tudom elképzelni, és mivel vannak még ez előtt prioritásban tennivalóim, egyelőre várat magára, de jó ötletnek tűnik. Mindebből a tanulság csupán annyi, hogy a megoldás nem a középút, hanem a minden igényt kielégítő eredmény. 

Az élet két rossz megoldása között sem feltétlenül a középmegoldás adja a helyes utat. Sokak által ismert rossz pénzkezelési megoldás, hogy fizetés után lehet nagylábon élni (egy rövid ideig). A probléma megoldása - mármint a fizetés előtti pénztelenségé - nem a pénzszórási technikák középutas kijelölésében rejlik, hanem a probléma felismerésében. Nem attól lesz a csóró családnak kenyere hóvégén, hogy kompromisszumot kötöttek a tagok, hogy se nem szórakozásra, se nem csokoládéra verik el a pénzt, hanem étteremben fogják eltejszínhabozni. A megoldás nem a középutak keresésében, hanem a paradigmák cseréjében rejlik.

És hogy ezeknél még egyszerűbb példákat is vegyünk. Nincs középút a szerelemben két nő, vagy két férfi között. Vagy az egyik, vagy a másik. Nincs középút a gyermekelhelyezésben. Vagy anyunál, vagy apunál, és pont. Nem lehet valamit egyszerre éjjel és nappal csinálni, nem lehet egyszerre úton és otthon lenni, nem tudsz valamit egyszerre elfelejteni, és észben tartani. Senki sem lehet egyszerre házas és egyedülálló, szülő és gyermektelen, vagyonos és nincstelen. Olykor a középút puszta lehetősége sem adott, nemhogy arany lehessen.

Még sok hétköznapi életképet tudnék sorolni akár saját tapasztalatból, akár a környezet szemlélésén keresztül gyűlt információkból. Néha a középút valóban arany. Előfordul, hogy a kompromisszum mindenki megelégedését szolgálja. Előfordul, de nem általános, és akkor is általában spontán. Emberi tulajdonság, hogy szeretnénk a céljainkat elérni. Ha úgy megyünk egy egyezkedésbe, hogy tudjuk, hogy végül valamit engedni kell, akkor olyan pozíciót veszünk fel, hogy valójában az engedmények után kerüljünk abba a helyzetbe, ahová eleve szerettünk volna eljutni. Ha a partner is dörzsölt, akkor nincs nagy baj, megérdemlik egymást, de jóhiszemű fél esetén a számára káros kimenetel eleve borítékolható. A középút ezáltal már nem lesz arany, csupán átmenetileg elégséges. A jó megoldások nem feltétlenül középen vannak. Személy szerint a jó megoldások helyett arany középutakat keresőket lebeszélném elképzelésükről, mert olyan víziókat kergetnek, amik csak egy idealisztikus világban adhatnának megoldásokat a mindennapok problémáira, csakhogy az a világ jelenleg a valóságtól nagyon távol van.

Fogarasi Miklós  ( F. M. J. )