Elgondolkodtató, hogy hogyan juthatott el az emberiség a mai modern civilizációig úgy, hogy nem volt hozzá tömegesen elérhető világmegváltó ideológiája, meg természetesen jóléti társadalma sem. Nem a biológiai szükségszerűségre gondolok, de ha elfogadjuk igaznak, hogy egy bizonyos szint alatt nyomor az élet, akkor elvileg elég odáig visszamenni a történelembe, amikor ez a bizonyos szint a leggazdagabbaknak sem volt elérhető, és máris megindokolhatnánk a kezdetektől eddig a pontig az emberiség tömeges öngyilkosságát. Ez persze egy teljesen abszurd megközelítés, de a ma emberétől, főleg a fiatalabb korosztály képviselőitől egyre többször hallott kinyilatkoztatásokból a formális logika szabályai szerint ez szükségszerűségként levezethető.

Kép forrása:  https://diakszotar.hu/storage/szokep/o/1484-oskozosseg.webp

Természetesen nem az a meglepő, hogy a barlangban üldögélve az emberek az innen nézve nyomorult sorsuk miatt aggódva nem akarták magukat a legközelebbi szikláról levetni, hanem az, hogy a mai kényelmi és létbiztonsági körülmények közepette miért akarják emberek tömegei a számukra már nélkülözhetetlen civilizációs környezetet érthetetlen ideológiai elképzelések segítségével felszámolni.

Nagy valószínűséggel nem ez a cél, de valahogy a jólét a jelek szerint szűkiti a látókört. Miközben azt gondolnánk, hogy az elérhető informatikai lehetőségek mellett szinte mindenki könnyedén válhat szakértőjévé az általa érdekesnek gondolt témaköröknek, valójában a tudás elérésének könnyed lehetősége inkább csinál félművelt magas végzettségű biorobotokat, mint termel ki hasznos ismeretekkel rendelkező értékes gondolkodókat.

Ennek jelen éveinkben jól kivehető megtestesülése a különféle politikai, ideológiai mozgalmak. Nem a szofisztikált, tudományos alapon történő megközelítésre, a körültekintő célkitűzésekre gondolok, mert azokról hallani is alig lehet, hanem ezek címszavakba, jelszavakba, szlogenekbe sűrített, mindenféle értelmes meggondolást üldöző szélsőséges ámokfutásaira. Na igen, én is voltam fiatal, és emlékszem, hogy én is gondoltam úgy, hogy nálam tisztábban senki sem láthatja a világot. Nem is értettem, hogy hogyan nem lehet néhány egyszerű intézkedéssel megoldani minden problémát, hiszen oly kézenfekvő. Gondolom ennek az lehetett az oka, hogy a nagyon kevés tudás, a nagyon kevés tapasztalat, és az ebből adódó tévedhetetlenség meggyőződése ezt a következtetést generálta. Sok év eltelt, és ha nem is tudom mindig meghatározni, hogy egy adott témában miért nem történnek úgy a dogok, ahogyan kívülről egyszerűnek tűnik, mára már eleve feltételezem, hogy vannak a dolognak általam ismeretlen vonatkozásai is, így nem lenne bölcs pár kósza gondolatból messzemenő következtetést levonni. 

Az életünket viszont meghatározhatja olyan politikai és társadalmi vonulatok túlburjánzása, ami komolyabb megfontolás után bárki számára elvetendő lenne. Sajnos talán pont a jólét által generált életképtelenség ellenére is életben tartott, rendkívül ostoba elméleti világmegváltók ezt másként látják. A túl kevés ismeretük, a tapasztalatlanságuk, és az ebből következő tévedhetetlenségükbe vetett hitük miatt, a nehezen létrehozott, technikailag fejlett, természeti veszélyektől védett világunk könnyen összeomolhat a vagdalkozó ötleteik hatására.

A kép forrása:  https://prove.hu/vegan-sonkaper-targyalas-majus-19/    

A megoldás egyszerűnek hangzik, oktatni kell. Úgy kellene a gyerekeket felnevelni, hogy ismerjék tövéről hegyére az idáig vezető történelmi utat. Nem történelmi igazságtételekre gondolok, csupán arra az ismeretre, ami birtokában magyarázatot kaphatnánk a körülvevő világ ellentmondásaira, és lehetőséget a céljaink olyan elérésére, ami nem okoz nagyobb bajt, mint amilyet megoldani hivatott. Ez persze kivitelezhetetlen, hiszen mit akarnak elsőként csökkenteni a jólétbe beletunyuló fiatalok? Hát pont a történelmi ismereteket, hisz az már a múlt, kit érdekel. Valamit viszont érdemes lenne tenni, mielőtt a túlfűtött ideológiák által újra a felfedezések korában találnánk magunkat. Nos erre lenne ötletem, amit már itt-ott megemlítettem ilyen-olyan formában, de összeszedetten még nem tettem közzé. Talán azért nem, mert a nem is olyan régmúltig ennek a technikai feltételei nem álltak rendelkezésre.

Szükség lenne egy testre szabott virtuális valóságra. Egy gépre, egy programra, ami egy üres fehér térbe elhelyezi minden megváltói elhivatottságú ideológus akármilyen elképzeléseit, amiből felépül az általa megálmodott világ, majd futtahatja a programot, és az eredmény mielőbbi elérése érdekében olykor át is lehetne ugorni vele nagyobb időegységeket, hogy szemléletesebb legyen a kifejlet. A program a bevitt alapadatok feltétlen ok-okozati láncolatát építené fel mellébeszélés, kimagyarázás, relativizálás nélkül úgy, ahogyan az alaphelyzetet a messiásjelölt megálmodta, és abból szükségszerűen a történéseknek következniük kell.

El tudom képzelni, ahogy a harsány zöldaktivista, aki hősiesen ragasztja magát kifutóhoz, gyorsforgalmi úthoz, szembesül a valóságával, amiben mindenki legfeljebb lábhajtós rollerrel, kerékpárral, vagy görkorcsolyával közlekedik. A teherszállítás módja pedig a riksa, esetleg a lovaskocsi. Az elérhető javak ennek fényében vagy legfeljebb pár falu távolságából származnának, vagy megfizethetetlenné válnának. Eléggé beszűkülne a világ ilyen hatékonyság mellett. 

Milyen arcot vágna a fejlődésellenes aktivista, akinek eltűnne a kezéből az okostelefon, nem lenne selyemkendő, déli gyümölcs, de még televízió sem, mert ezek az ipari társadalom által elérhetővé tett javak. Világítani maradna a faggyúfáklya, a gyertya, fűteni a tüzifa, Még üveg sem lenne az ablakokon, legfeljebb valamilyen vékonyra koptatott bőrön át szűrődne be némi fény.

Vajon milyen arcot vágna a gyerekellenes abortuszpropagáló megmondóember, ha az általa elképzelt idealizált világban előre léphetne úgy pár évtizedet. Ott ülne egy lepusztult nyugdíjasotthonban, ahol mindenki öreg, nincsenek fiatalok és középkorúak sem. Senki sem javítja meg a kilincset, nem főz ételt, mert nincs aki biztosítson hozzá alapanyagot, de még egy kis tüzifát sem. Az elhalálozások már nem a halálos betegségektől és végelgyengüléstől következnének be, hanem mert a jól ismert egyszerűen gyógyítható betegségekre már régóta jól ismert gyógyszereket nincs aki előállítsa. Igazán vonzó perspektíva már a nyugdíjasévek elején megfázásba, kisujjficamba, vagy hámsérülésbe belehalni, és még az sincs, aki eltemet.

Na és persze a kedvenceink, az élet alapjait deviánsan tagadó szexuális aberráltak és fanatikus liberálisok. Megalkothatnák a világukat, és a program indulásával megszűnnének körülöttük a hagyományosan vett hetero emberek. Bárkihez szólnának, mindig kockázatot jelentene, mert bár nőnek vagy férfinek látszik, óvatosan embernek szólítaná, de az lehet, hogy megsértődik, hisz ma épp zebrának érzi magát, és sérti, ha ezt nem tudják. Az ő világukban mindenki mindenen megsértődik, még akár egymás helyett is, még ha nem is érintett. Vajon egy ilyen világban lenne-e békesség, lehetnének-e saját gondolatok, hiszen a gondolatnak teremtő ereje van. Megteremti a gondolat tárgyának megítélését. Csakhogy bármi, ami nem semmi, már eleve nem valami más, tehát minden mást, ami nem ő, kirekeszt. Csak az lenne elfogadható, ha valakinek egyáltalán nincsenek se gondolatai, se észrevételei, véleménye meg végképp nem. Nem lenne egy hosszú életű társadalom, ugyanis a szükségletek előállítása tudást igényel, a tudásból pedig gondolatok ébrednek. Tehát bárki, aki bármit is képes lenne tenni a fennmaradás érdekében, eleve közutálat tárgya lenne, már ha egyáltalán lenne.

Na persze aktív politikusoknál sem lenne elvetendő az alkalmazás. Mielőtt valami gyökeres reform mellett intézne gyújtó hangú beszédet, lehetősége lenne lemodellezni, hogy az aktuálisan körülvevő világ az ötlete által milyen változásokon menne keresztül, és annak fényében tudná eldönteni, hogy valóban jó ötlet-e, vagy esetleg ráférne még egy kis átgondolás.

Ha már lenne ilyen gép, talán most nem lenne migránsprobléma, mert azok a politikai támogatók, akik ma rácsodálkoznak a napi szintű késelésekre olyan országokban, ahol ez még évente is kuriózum volt, előre láthatták volna, hogy amennyiben tömegesen fogadnak be agresszív természetű népekből életerős fiatalokat, akkor azok az elképzeléseiket nem az európai normák szerint fogják érvényesíteni. Mondjuk erre rá lehetett volna jönni pusztán józan paraszti ésszel is, de láthatóan ettől már tömegesen kell eltekintenünk. És hát persze a sor még hosszú. Milyen lenne a világ, ha csak zöldenergia lenne, és mindenki akkor csinálna mindent, amikor épp süt a nap, vagy fúj a szél? Milyen lenne egy tisztán vegán társadalom, amiben okafogyottság miatt le kellene ölni a létező összes haszonállatot, és persze a vadak egy jelentős részét is, mert kellene a hely az élelmiszereink előállításához akkora területen, amennyiből a növényekre jellemző kalóriamennyiségből is előállítható a szükséglet. És még hosszan hosszan lehetne sorolni a teljesen elrugaszkodott világmegváltó ötletek sokaságát, amik természetesen nem is volnának, ha a modern társadalom nem biztosítana elegendő teret és időt ezek kiagyalásához.

Paradox módon épp azok lennének képesek egy megvalósult lehengerlő ötlet nyomán összeomlott civilizációból új társadalmat építeni, akik nem veszik maguknak a bátorságot, hogy világmegváltó ötleteik legyenek. Nekik ugyanis tudásuk van. Ők képesek lennének szövőszéket építeni, vizikereket eszkábálni és azzal, meg egy fordítva bekötött villanymotorral elektromos áramot előállítani. Van tudásuk, hogy a rendelkezésre álló anyagokból lakóépületet, fűtésrendszert, állattartáshoz karámot, kertészkedéshez eszközöket készítsenek, halgazdálkodáshoz tavat duzzasszanak a folyókból. Annyi haszna lenne az egésznek, hogy az élhetetlenek vagy elfogadnák tudatlanságukat és elkezdenék bepótolni a létezéshez szükséges ismeretek megszerzését, vagy egyszerűen kipusztulnának. A természet nem kedveli a semmirekellőket. Az ő létükhöz csak egy elhülyült társadalom biztosít életteret.