Hányszor hallottuk már kedves párommal, amikor evvel a sületlen szöveggel hárítottad magadtól a felelősséget a gyereknevelés helyett végzett ajnározó idomítgatás zsákutcájának magyarázataként. Tévedsz. Tévedsz kedves hülye szülő. Nem zsenik a gyerekeink. Egyik sem az. Ami a különbség az enyémek és a tieid között, az a rájuk fordított idő minősége és mennyisége. Te rendre összekeverted a nevelést a kiszolgálással. Összekeverted a vigyázó felügyeletet az ajnározással. Összekeverted a gondoskodást az elhalmozással, és összekeverted az intelmeket a gyerekbántalmazással és elvtelen tiltással.

Megfeledkeztél róla, hogy a gyereked nem olyan hülye, mint te. Mindent jól lát, jól hall, és korának megfelelő konzekvenciákat von le a tapasztalataiból. Ha nem tudsz előtte szépen beszélni, akkor trágár lesz, de ha nem is próbálsz, akkor még bunkó is, mert azt látja, hogy nincsenek az életben olyan szituációk, amikor megfontoltan kell szemlélni az eseményeket mielőtt reagálnánk rá.

Emlékszel még, amikor az oviban az enyémen röhögött a tiéd, mert nem kocsival ment, hanem gyalog? Eszedbe jutott, hogy elmeséld neki, hogy mi a szomszéd utcában lakunk úgy száz méterre, és akkor lennénk ostobák, ha ezért autóba ülnénk? Nem, nem jutott eszedbe, de még az sem, hogy legalább annyit mondj, hogy nem illik másokon nevetni, mert így nem viselkedünk.

Emlékszel, amikor beszélgettünk, és amikor a te gyereked kérdezett, akkor elküldted, mert te egy felnőttel beszélgetsz, míg az enyém választ kapott a kérdésére? Emlékszel, azt mondtad, hogy a miénk neveletlen. De miért is, mert szerintem fontosabb volt az ő fejlődése, mint az aktuális pletykák?

Arra emlékszel-e, amikor a csemetéd bandázni kezdett? Büszke voltál rá. Lenézted az enyéimet, pedig mentek volna ők is, csak mi eltiltottuk ettől a szabadidő eltöltéstől. Elhitetted a gyerekeddel, hogy ő ettől menő, én meg elmagyaráztam az enyémnek, hogy az élethossznak csak rövid része a gyerekkor. Aki fiatalon bandázik, az felnőttként gályázni fog keményen, vagy ülni a sitten. Az enyém megértette. A tiédnek esélye sem volt rá.

Én még emlékszem, amikor együtt röhögtél a gyerekeddel az enyémen, mert a tanár azon kérdésre, hogy meddig szeretne eljutni a tanulásban, ő az egyetemet jelölte meg. Azt hitted, hogy csak egy beképzelt gondolat, mert a te értékrendedben oda csak a marslakók jutnak el. Tudod nem azért nem vettünk nekik számológépet általánosban, mert nem lett volna rá egy ezresünk, hanem hogy megtanuljanak számolni. Sok mindent megtagadtunk tőlük, amit megadhattunk volna, de ártott volna a fejlődésüknek. Azért nem volt saját TV-jük, telefonjuk, viszont volt kerékpárjuk, görkorcsolyájuk, hátizsákjuk, könyveik garmadával koruknak, tudásuknak megfelelő, és ha filmet néztek, akkor cenzúráztuk, hogy ártalmasat ne. Te akkor mit is tettél? A gyerekem volt a bunkó, mert nem tudott hozzászólni az éjszakai sorozat, meg valóságshow eseményeihez. Kiderült, te mondtad a sajátjaidnak, hogy nem lehet kihúzni a társaságból, és tisztában kell lenni a közbeszéd témáival. Nem úgy, mint az enyémek.

Na és az milyen volt, amikor a kisiskolát még be sem fejezték, és gimnáziumba jelentkeztek? Te azt híresztelted, hogy a mieink menekülnek a két utolsó évfolyam nehézségei elől, mert már akkor sem értettél semmit. Azért küldtük őket hatodik után gimnáziumba, hogy ne kelljen a te hülyegyereked brutális ostobaságával küszködő tanárok napi harcait szemlélni az iskolában, hanem oda járhassanak, ahova a te gyerekedet be sem engednék szétnézni. Nem azért, mert több eszük lett volna, hanem mert mi nem vettük el azt a normál mennyiségűt tőlük, amit a tied már szinte szégyellt, akkora lett az arca.

És azután még volt tovább is. Emlékszem, amikor a közös kollégiumból, ahova két-három év múlva a te gyereked is járt azzal jött haza a leányom, hogy a te lányod napi szinten részegre bulizza magát, sőt, társasági beszédtémának számít az általa kedvelt szexpozitúrák. Te persze azt hitted, hogy a gyereked megbízható, sőt, érintetlen, mert hétvégére hazajárt, frissre sminkelte magát, a szánalmas iskolai eredményét meg a magasabb elvárásokra fogta. Még akkor sem értetted, hogy miközben a tiéd szerinted nagyságrendekkel okosabb az enyémeknél, a tiéd szakiskolában nem boldogul a fele annyi tananyaggal, addig az enyémek országosan számon tartott gimnáziumokba jártak, ahová a tanárok is felvételiznek, hogy ott taníthassanak. Szóval még akkor sem gondoltad, hogy baj lenne, mert még mindig a vagyon külső jegyeiben, és a nagyképűség mértékében vélted megtalálni az emberi érték mércéjét. Ehhez pedig úgymond mindent megadtál az akkorra már javíthatatlanul elhülyült kretén kölyködnek. Még el is adósodtál a nagyobb megbecsültség érdekében.

Te a gyereked felnevelkedése során mindent, sőt többet adtál neki. Mi kevesebbet, mint amire lehetőségünk lett volna. A te gyereked ebből megtanulta, hogy a jogai eredendőek. Az enyémek alapok feletti jutalmazása viselt dolgaiknak megfelelően történt. Ebből megtanulták, hogy az életben vannak kötelezettségek, és aki megfelel nekik, azt később jogok is megilletik. Járni csak a feltétlen szeretet és figyelem jár. A jogok csak a kötelezettségek függvényében. Te fordítva csináltad, mert azt nem tudom, hogy hogyan gondoltad. Te megadtál mindent, de azt mondtad neki, hogy „nem szeretlek”, ha nem teszel ezt, vagy azt. Mi sosem zsaroltuk érzelmekkel, de csak abból részesült, amiért tett is. Na persze mi ezt is rosszul tudtuk, mert mi úgymond „sajnáltuk” a gyerektől. Sajnáltuk kiskorukban a kólát meg egyéb cukros löttyöket, sajnáltuk később a minden hétvégén hajnalig tartó bulikat, amin nem tudhattuk, hogy kikkel és hol mit csinál, sajnáltuk a trágár stílus „szabadságát”, és sajnáltuk a felelőtlen nihilt, amiben csak száll az idő céltalanul, hogy az elrepült értelmetlen évek végén bűnbakokra mutogathassanak saját hitvány lényük okaként.

Tehát mégegyszer, hogy végre megértsd, hamár a nyilvánvaló, a szemed ki nem szúrta. Nem a gyerekeink emberfeletti képessége okán vannak tisztelettudó, küzdeni képes és akaró, céltudatos és életrevaló, perspektivikusan, józanésszel gondolkodó diplomás, vagy afelé haladó felnőtt gyerekeink, hanem mert nem neveltünk belőlük ostoba heréket a társadalom nyakára. Nem kell a körülményekkel takarózni, a mi lehetőségeink sok tekintetben elmaradtak az általad biztosíthatókhoz képest, de nekünk nem az volt a fontos, hogy a te értékrendedet majmolva próbáljunk nagyobbat színlelni abból, amik nem vagyunk, hanem az, hogy értékes szellemiséget adjunk az utódainknak, akik a jég hátán is megélnek, mert tudják a módját, és látják a miérteket.

Kedves hülye szülő! Nézz végre szembe elcseszett gyereked hitvány viselkedésének eredendő okával, saját szülői gyatraságod ékes bizonyítékával! Ne keress természetfeletti magyarázatokat takarózásként! Akkor gondolkodtál volna, amikor minket a kihúzókat, a másként gondolkodókat, az értékrendet követőket bélyegeztél meg, mert épp úgy volt kényelmesebb! Mi ezáltal nem csak a neveléssel végeztünk kemény munkát, hanem a te és akkor még jobb sorsra érdemes, mára azonban teljesen elhülyült debil kölyköd viselkedésének negatív hatásait is ellensúlyozni voltunk kénytelenek. És most, amikor a gyümölcs beérni látszik, mert mi diplomaosztókra járunk, te meg vagy láthatásra, vagy a munkaügyi központba toborzásra, és felnőtt gyerekeinket indítjuk az Élet útján, hirtelen kitalálod, hogy te nem is tehettél volna többet. Szánalmas vagy. Csak többet tehettél volna, ha a gyerekedet nem csak eteted, öltözteted és majomszeretettel díszíted, hanem helyette időt és energiát is szánsz a fejlődése irányítására. Mert lehet, hogy számodra még mindig nem világos, de a gyerek NEM díszállat. A gyerekkor felkészülés a felnőtt életre. A gyarapodás ideje testileg, szellemileg, érzelmileg, és akkor vagy jó szülő, ha ennek a folyamatnak irányítója, formálója vagy, és nem akkor, ha dudva módjára hagyod nőni parttalan álmok között csapongva elvárások nélkül, mintha egyetlen célja volna a létének, hogy el tudj dicsekedni vele, mint egy haszontalan ölebbel, hogy épp mennyit költöttél rá. Ha valóban létezne az a szellemi különbség, amire fogva mentegeted "nevelői" tevékenységed gyatra eredményét, még akkor is lehetett volna a gyereked egy becsületes jó szakember, ha te alkalmas lettél volna a szülői feladatok ellátására, mert a világnézet, a hozzáállás, a szellemiség nem képesség kérdése. A gyereked azért kezelhetetlen senkiházi anyaszomorító, mert te ilyennek nevelted. Lehet, hogy nem ez volt a szándékod, de te tetted ilyenné. 

Fogarasi Miklós  (F.M.J.)

Kapcsolódó ajánlott bejegyzés:

http://magan-galaxis.blog.hu/2014/08/02/parvalasztas_414