Két közlekedési reform-ötlet a közelmúltból.:

30 km/h sebességkorlátozás lakott területre, és rendszeres KRESZ-vizsga aktív járművezetők részére.

Az elsővel kapcsolatban rögtön látszik, hogy EU-s képviselő indítványa. Sok ostobaság ömlik ki politikusok szájából, főleg, ha pályafutásuk mozgatórugója nem annyira a világ jobbá tételének általuk üdvösnek tekintett útjának kitaposása, mint inkább a mindenre alkalmatlanság publikált belekotyogásokkal teli elfedése. Szerintem itt ez utóbbi ékes példáját láthatjuk.

Szépen hangzó üres szólam a balesetek megelőzése, de talán az indítványozó nem is rendelkezik jogosítvánnyal, ha meg mégis, annak használata nem a mindennapjai jellemzője. Csupán alapvető szempontokat hagy figyelmen kívül.

1., A mozgó jármű sebessége a többi közlekedő által egy elég jól megbecsülhető valami. Ez esetben vegyük a veszélyeztetettségi lépcső legsérülékenyebbjeit, a gyalogosokat. Vajon a kezdeti kedvező baleseti adatok után mennyire hihető, hogy a gyalogosok nem úgy lépnek majd az úttestre, hogy „az autó úgy is lassan jön, még bőven átérek”? Na és ennek fényében a szabályokat be nem tartó gépkocsivezető mikor nagyobb kockázat? Ha úgy megy 65-el, hogy 50-nel szabadna, vagy úgy, hogy mások 30-al vánszorognak?

2., A fentiekből az is levezethető, hogy nem az engedélyezett sebességgel van a gond, hanem annak betartásával, pontosabban figyelmen kívül hagyásával. A megoldás tehát nem az amúgy is lassan haladó gépkocsik további fékezése, hanem a renitensek retorziójának hathatós növelése.

3., Az egészség megőrzése. Igaz, hogy műszaki jellegű összefüggés, de csipkeverők számára is felfogható. A sebességváltó minden fokozata esetén az adott gépkocsi motorjának adott fordulatához adott egy megtett út. A robbanómotorok viszonylag szűk fordulati intervallumon belül fejtenek ki optimálishoz közeli teljesítményt. Tehát, egy autó a megtett úthoz képest a legkisebb károsanyagkibocsájtást úgy éri el, ha legmagasabb fokozatban optimális fordulatszámon üzemel. Persze egy bizonyos sebesség felett a gépkocsivezető reakcióideje miatt a fékút veszélyesen megnő, erre való a sebességkorlátozás. Csakhogy meg kell találni a még elégséges féktávolság, és a szükségtelen környezetszennyezés közötti határt. Nos ez a határ bizonyosan nem a 30 km/h még akkor sem, ha az előterjesztő politikus szédül a gyalogosnál gyorsabb haladás során.

Remélem, egy alapos kiröhögésnél tovább nem viszi ez az elmebeteg ötlet!

Másik hangzatos, de semmivel sem megalapozottabb felvetés a rendszeres KRESZ-vizsga. Ez már hazai „termék”. Amikor először hallottam, magam is elgondolkodtam rajta, hisz nem lehet akkora baj, ha olykor feleleveníti az ember a tudását. Aztán meghallgattam a támogatók érveit, és nem akartam hinni a fülemnek. Valami olyasmit hordtak össze, hogy az újbóli vizsgák eredményeként szabályosabbá válnak az előzések, a parkolási szokások, vagy hovatovább az irányjelző használata. Mert az ugye úgy van, hogy vezet az ember úgy két-három évig, és hirtelen elfelejti, hogy mire is való a kormányoszlopon a kapcsolókar, vagy elromlik a szeme, és nem veszi észre a záróvonalat, de majd egy KRESZ-vizsgától bizonyára visszatér a látása. Gondolom ezeknek az okoskodó okfejtéseknek a „tudományos” hátterét hiába keresnénk. Én sokkal inkább tartom elképzelhetőnek, hogy ezek a bizonyos szabályok szántszándékkal vannak figyelmen kívül hagyva, és nem feledékenységből. Az ilyen viselkedés mögött nem annyira a szenilitást, mintsem az arroganciát vélem felfedezni. A rendszeresen ismételt számadás inkább erősíti ezt az arroganciát, mintsem elősegítené a szabálykövető magatartást. Az ilyen viselkedés visszaszorítására a radikális ellenlépések hatékonyabb megoldást nyújtanak, mint a költséges látszatintézkedések. Ha rendszeres vizsgáról van szó, sokkal inkább a rutinvizsgát kellene előtérbe helyezni, ami kiszűrhetné azokat az első vizsgán érthetetlen módon átcsúszott vezetőket, akik képtelenek párhuzamos parkolásra, forgalmi helyzetek felismerésére, vagy az autópályán a kötelező haladási irány felvételére.

Fogarasi Miklós  (F.M.J.)