HTML

Magán-galaxisom

Ezt a blogot önálló világnézetemből és a kézenfekvő logikai összefüggésekből adódó szubjektív világlátásom kifejezésére indítottam. Szeretném az élet jelenségeit a saját meglátásaim szerint bemutatni.

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Kategóriák

Friss topikok

  • F.M.J.: @gigabursch: Elég komolynak mondható karavános kapcsolattartás volt Európa, az arab világ és a táv... (2024.02.15. 13:12) A vagyonadó igazsága
  • F.M.J.: @Deansdale: Persze, konteózz csak nyugodtam, bár ez nekem inkább realitás leírásnak tűnik. (2024.02.06. 12:24) A határon túl
  • Deansdale: Ha kötelező elcsúnyulni akkor kevésbé fogja rongálni az önbecsülését, hogy ő önként megtette. (2024.02.05. 16:10) A tájékozatlanság bosszúja.
  • F.M.J.: @gigabursch: Az egészségügy teljesítménye olykor erősen hajaz az oktatáséra. Az előbbihez egyáltal... (2024.01.24. 19:06) Oltási hajlandóságom evolúciója
  • gigabursch: @F.M.J.: Nem tudok vitázni... :-) Nincs min... (2024.01.23. 13:03) Kell fenyő a Karácsonyhoz?

2018.10.06. 11:23 F.M.J.

Méregpohár

 

Jótanácsok szülőknek. ( HA HA HA )

Avagy önsors rontási útmutató érdeklődőknek.

  

Na jó, ilyen és ehhez hasonló bugyuta blabláknak se szeri se száma. Többnyire azért, mert olyan emberek írják, akiknek nincs kellő tapasztalatuk – legalább három gyerek -, vagy rendesen melléfogtak az elképzeléseikkel, és megpróbálják ilyen suta módon magyarázni a bizonyítványukat. Ha lenne recept gyereknevelésre, párkapcsolatra, családi viszonyokra, bizonyára le is lehetne írni, és alkalmazható volna, mint egy szerelési útmutató. Amiért viszont ezen próbálkozások teljes kudarcra vannak ítélve, az a tény, hogy az emberek nem szerelhető gépezetek. Olyannyira nem, hogy a „mit hogy kell tenni” jellegű receptek mikrokörnyezetükből kiemelve hasznavehetetlen szócséplésnek számítanak.

 

Van azonban a témának egy másik megközelítése. Hiszem, hogy a dolgok alapjaiban jól alakulnak, a személyiségek, az elképzelések és az igények kellő mértékben megmutatkoznak, ha az ehhez vezető folyamatokba nem gázolunk bele dilettáns radikalizmussal. Egyszerűbben szólva, ha nem rontjuk el a dolgokat, akkor a folyamatok maguktól rendben fognak haladni. A megfelelő emberi viszonyoknak nem az az alapja, hogy az élet adott területein milyen előírt sémákat követünk, vagy várunk el a környezetünktől, hanem az, hogy tudjuk-e kellően szűkre venni a saját elvárásainkat ahhoz, hogy másnak is módjában legyen a saját elképzelései szerint élni az életét.

 

Alább arra vállalkozok, hogy rámutassak néhány egészen bizonyosan kudarcra ítélt tevékenységre, ami semmilyen körülmények között sem adaptálható a normálisnak mondható emberi viszonyok közé anélkül, hogy az komoly sebeket ne okozna. Úgy tudnám illusztrálni a dolgot, hogy az nehezen megmondható, hogy valakinek mi jó, az meg főleg nem, hogy mi az, ami mindenkinek biztosan jó, de az egészen biztosan rossz, ha valakinek az ujját püfölik kalapáccsal. Ha mégis, az nem egészséges, tehát nem is normális. Ilyen jelenségek bemutatására teszek alább kísérletet.

 

 

Útmutató kisgyerekkorban elkövethető imázs-romboláshoz:

 

- Egészen bizonyosan rossz úton jársz, ha úgy gondolod, hogy évei során a gyerekeddel szembeni szigorodat vagy engedékenységedet annak alapján próbálod meghatározni, hogy adott körülmények között a gyerek cselekedeteinek milyen súlyos várható következményei lehetnek. Csak bele kell gondolni, hogy vajon miképpen hathat a gyerekre, ha az évei előre haladtával nem a feladatai és lehetőségei bővülését éli meg, hanem a határtalan szabadságból halad a diktatórikus korlátok világába. Az egészséges fejlődéshez épp fordított irány kell. A szigorú előírásoktól indulva a gondolkodás és felelősségtudat fejlődésével arányosan a lehetőségek megadása felé. Így lesz a szertelen gyerekből felelősségteljes felnőtt.

 

- Jó hatásfokkal rengetheted meg a gyereked feltétlen bizalmának tornyát olyan tektonikus mozgásokkal, amiket értelmetlen pellengérre állításával érhetsz el. Nem vitás, hogy egy kisgyerek nem rendelkezik elegendő ismerettel a hétköznapokban, de az sem ördögtől való, ha emiatt olykor tévesek a következtetései. Ezt a ziccert nem szabad kihagynia egyetlen önsorsrontó szülőnek sem, aki profi karrierre vágyik e tárgyban. A jobb érthetőségért példával úgy illusztrálhatnám, hogy mondjuk a pár éves gyerek rájön, hogy a gipsz nagyon jó játékszer. Arra a téves következtetésre alapozva, hogy a fahajója anyaga kemény, és a gipsz is az, fejébe veszi, hogy gipszből önt magának játékcsónakot. Ne engedj a kísértésnek! Nehogy véletlenül segíts neki gipszhajót önteni, hogy a gyerek tapasztalati alapon játék közben láthassa, hogy tévedésben él, és a kiválasztott anyag alkalmatlan! Ettől a ballépéstől még véletlenül erősödne benne az irántad táplált bizalma, a tudásodba vetett hite, ami megóvja őt a társadalom előtti lebőgéstől, és nem utolsó sorban nem vennéd el a kedvét a további érdeklődéstől sem. Sokkal hatásosabb, ha egyszerűen közlöd vele, hogy az ötlete marhaság, és ha később a gyerek esetleg egy másik felnőttnek mesél az elképzeléséről, akkor látványosan szégyenkezzél, esetleg próbáld az amúgy helyesen viselkedő másik felnőttet is kiröhögésre ösztönözni! A hatás nem fog elmaradni.

 

 

Cseperedő gyerekkel szemben elkövethető melléfogások:

 

- Talán semmivel sem tudsz jobban a gyereked idegeire menni, és evvel magadtól a lehető legjobban elvadítani, mint ha folyamatosan ellátod kéretlen véleménnyel vagy jótanácsokkal. Evvel azt üzened neki, hogy ő még egy éretlen, és feltétlenül életképtelen ütődött gyerek, aki nélküled a holnapot sem érné meg. Ha feltétlenül meg akarod mérgezni a felnövekvő gyerekeddel való kapcsolatodat, akkor így kell tenned, hiszen vagy egy determinált mosogatórongy lesz belőle, aki elhiszi a viselkedésed alapján, hogy ő nem jó semmire és rugdalhatod nyugodtan amíg csak él, vagy  szorult belé annyi önbecsülés, hogy legyenek saját elképzelései, de így már leginkább titkolni fogja a terveit, és akkor sem kéri ki a véleményed, ha amúgy adott esetben szívesen megtenné.

 

- Az előző ponthoz kapcsolódik, hogy ha eljátszottál már a gondolattal, hogy ne csak elfordítsd magadtól a gyerekedet, hanem lehetőleg utáltasd is meg magad, akkor érdemes a szárnyait próbálgató ifjút figyeltetned, utána érdeklődnöd, terelgetned a nagyvilág előtt, mert ezzel nem csak az önállóságát, felelősségérzetét és cselekvőképességét vonod kétségbe, hanem az önbecsülését is napi szinten megtaposod. A várható eredmény az előzőhöz hasonló. Vagy megtöri a „gondoskodásod”, vagy megpróbálja a veled való kapcsolatát a lehető legkisebb mértékűre redukálni. Szélsőséges esetben megszüntetni, de ehhez ajánlott még minden kezdeti ballépését az orra alá dörgölni. Na nem mintha hülye lenne, és magától nem jönne rá, hogy itt, vagy ott valamit másképp jobban tehetett volna, sőt, ha normálisan viselkednél, talán el is mesélné, de csinálj csak úgy, hogy „én biza megmondtam”, még akkor is, ha nem is tudtál róla, hogy mit is kellett volna megmondanod!

 

 

Ifjú felnőtt gyerekeddel szembeni kapcsolatrombolási tanácsok:

 

- Hatékony kapcsolatromboló módszer lehet a „jobban tudás” módszere. A séma hasonló, de a megnyilvánulás egészen más. Ha például a már elköltözött, saját kenyerét evő gyereked feltesz egy kérdést, akkor te semmi esetre se a kérdésre figyelj és arra válaszolj, hanem véld tudni, hogy a kérdés mögött milyen titkolt szándék húzódik, és rögtön intézkedjél is. Példának okáért, ha mondjuk megkérdezi telefonon, hogy meg van-e még a régi spenifer a garázsban?, akkor eszedbe se jusson válaszolni, hogy igen, vagy nem, vagy esetleg elkérte a szomszéd, hanem szaladj a boltba, vegyél az erősebből egy párat, rendeld meg a futárszolgálatot, és azonnal küld el, mert te egészen bizonyosan tudni véled, hogy venni akar, de nincs rá pénze. Olyasmivel ne törődj, hogy mondjuk azért kérdezhette, mert mondjuk szerzett egy klassz függőágyat, még meglepetés, de valószínűleg kelleni fog hozzá egy kis kiegészítő, amikor legközelebb meglátogat, és elviszi hozzád. Mondjuk ott is hagyná, mert nála nincs hová felakasztani. Á nem. Inkább hozd hülye helyzetbe, hogy költségekbe verted magad, egy egyszerű kérdés miatt, ráadásul nem is illik megmondani neked, hogy már megint nem vetted a fáradtságot, hogy odafigyelj a felnőtt gyerekedre, hiszen olyan segítőkész voltál. Megkérdezni és elhinni, hogy miért érdekli, bizonyosan fájt volna. A példánál maradva, ha már volt hasonló élménye, és ezt megelőzendő vásárol egy darab kötelet a függőágy használatához, és azzal jelenik meg, akkor okoskodjál, hogy „megkérdezhetted volna, hisz itt van még a régi spenifer, nem kell semmire, nem kellett volna költekezni feleslegesen”. Persze még ez is fokozható, mert a harmadik hasonló alkalommal már élből fog hazudni valami olyasmit, hogy adták hozzá, de idővel úgy is kiderül, és akkor szemére lehet vetni, hogy nem mondott igazat. A lényeg, hogy valamiben mindenképp bűnösnek érezze magát!

 

- A lélektaposás egyik legbrutálisabb módszere, az érzelmekbe való térdig gázolás. Az alapja ennek is az, hogy feltétlenül légy meggyőződve róla, hogy tévedhetetlen vagy, másrészt hagyd figyelmen kívül, hogy a gyereked se nem a kedvenc díszpárnád, se nem a kutyád. Vannak önálló érzései, és nem tenyészállat. Minősíthetetlenül brutális módszere a bimbódzó lélek megtaposásának, olyan tünetek kikényszerítése, amik normális esetben belső indíttatásból fakadnának. Ilyen például a szerelmes, vagy szakító levél kényszer alatti íratása. A probléma úgy lett volna megelőzhető, ha a társadalmi kapcsolataid építgetése helyett kiskorában inkább a gyerekeddel töltöttél volna több időt, és ennek eredményeként magától lenne a tiédhez hasonló értékrendje és ízlése, de ez egy másik téma. Csak bele kell gondolni, hogy mennyi önbecsülése lehet egy olyan gyereknek, akinél ez bejön, akinél meg nem, annak hogyan fogsz a szemébe nézni évek múltával. Egy biztos, ilyen akcióval olyan mértékű jellemhibáról adsz tanúbizonyságot, amit már soha többé nem áll módodban helyrehoznod akkor sem, ha évekkel később ezt már senki sem hánytorgatja. Ez azért van, mert sokmindent tesz az ember olykor meggondolatlanul, más esetben véletlenül, de saját gyereked érzelmi életének egyéni véleményed okán történő ilyetén megnyomorítása, vagy annak kísérlete csak előre megfontolt szándékkal lehetséges, ami elég ahhoz, hogy egy valamennyire is büszke gyerek soha többé rád se nyissa az ajtót. Ha mégis megteszi, tudd, hogy bármit is gondolsz róla, és bármennyire is érthetetlen, ennek ellenére is feltétlenül szeret.

 

 

A felnőtt, már szülő korú gyerekeddel szembeni viszonypusztításról:

 

- Ha a fent említettek után is előfordul még olykor, hogy létezik közted és a gyereked között bármiféle kommunikáció, akkor az idő múlásával még érdemes kísérletezgetned a lassú mérgezéssel. Ha a gyereked már túl van az első önálló éveken, esetleg már neki is vannak gyerekei, sőt, talán azok sem annyira gyerekek már, még mindig ott a lehetőség, hogy folyamatosan kétségbe vond, hogy a gyereked az életét kellő körültekintéssel éli-e? A magabiztosságodra nagyon ügyelj! Nehogy megingasson, hogy a gyereked már évtizedek óta a saját fedele alatt él, a saját kenyerét eszi. Hogy másokról is gondoskodik, esetleg rendezett családban él, talán még jól is érzi magát, és ezzel kétséget kizáróan bizonyítja felnőtt felelősségteljes mivoltát. Te azért feltétlenül ragadj meg minden alkalmat, hogy rákérdezzél, hogy miért nem úgy éli az életét, ahogyan szerinted kéne, esetleg miért nem azt gondolja dolgokról, amit szerinted gondolnia kéne, és legfőképp, hogy mikor adja már fel a saját álláspontját bármiről is, és esik hasra az elképzeléseid előtt. Az a puszta tény, hogy megtalálta a saját számítását, hogy jól érzi magát a saját bőrében, ne legyen kétely oka! Eszedbe se jusson, hogy aki jól érzi magát a mindennapjaiban, az valószínűleg megtalálta a számítását, tehát egy másik élet feltehetően nem tenné boldoggá! Te tudd, hogy nincs igaza, és erre a legfőbb érv, hogy te mondtad! Ennek két kimenetele lehet. Vagy folyamatos vitában fogtok állni, vagy a gyereked rád hagyja a mondókádat. Ez utóbbi vagy sosem derül ki, és legalább megnyugszol és élni hagyod, vagy kiderül, és nem érted, mi változott. Nos, semmi, csak te nem vetted észre.

 

- Jó módszer lehet még, hogy a gyerekeddel szembeni ellenérzéseidet az unokádon keresztül próbálod érvényre juttatni. Ez ugyan egy biztos kudarcra ítélt kísérlet, de ugye nem is az a lényeg, csupán a viszonyok keserűn tartása. Mond el az unokádnak, hogy az apja/anyja milyen rosszul választott magának párt! Ez szinte biztosan bejön, főleg, ha az unokád azt látja, hogy a szülei megértő házasságban élnek egymással, és őt is feltétlen szeretettel övezik. Kár olyasmin rágódnod, hogy az unoka előbb-utóbb úgyis elmeséli otthon, amit tőled hallott, hogy esetleg emiatt idővel nem szívesen látogat, hogy kényelmetlenül érzi magát a közeledben, és megpróbál minden lehetséges találkozási alkalomra valami „halaszthatatlan” alkalmi programot szervezni magának. Ebben persze – ismerve téged – valószínűleg a gyereked támogatni fogja, de ezen se gondolkodj el semmi esetre sem! Keress inkább bűnbakot, aki miatt nyomorultul telnek a napjaid, mert a családtagjaid jobb híján úgy próbálják elkerülni veled a konfliktusokat, hogy a kapcsolattartási időt annyira lerövidítik, amíg még lehet mellébeszélni a semmiről, és nem kezdesz az életükben turkálni.

 

Még rengeteg élethelyzetet lehetne sorolni a masszívan elrontott viszonyokra. Talán majd később egyszer meg is teszem, de egyelőre elég ennyi a szemléltetésre. Ezek olyan gondolkodásmód eredményei, amik szükségszerűen pusztítják rommá a családi viszonyok alapjait, ezért alkalmazásukat ajánlom mindenkinek, aki a mártíromság érzésétől érzi értelmét az életének, mert ezekkel a módszerekkel biztosan elérheti a célját.

Arra nem vállalkoznék, hogy megmondjam, hogy mik azok a dolgok, amitől biztosan mindenki boldog lesz, mert olyan szerintem nincs. Nem vagyunk egyformák, ezért nem is lehet, hogy általánosan legyenek mindenki számára boldogító körülmények, de mint a fenti példák mutatják, olyan dolgok biztosan vannak, amitől bárki közérzete mélypontra kerül.

 

 Fogarasi  Miklós

 

Szólj hozzá!

Címkék: Társadalom Kritika Család Felelősség


A bejegyzés trackback címe:

https://magan-galaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr8014284937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása