Jelentése: előbújás, önfelvállalás.

Küzdöttem ellene. Próbáltam magamra erőltetni az elvárást, hogy én nem vagyok olyan. Én jó vagyok, hétköznapi, a többség része, aki kizárólag mindenről azt gondolja és szeretne tenni, amit mindenki más szerintem helyesnek talál.

Ezennel szakítok evvel az önámítással. Megvallom az érzelmeimet, úgy ahogyan vannak. Valamilyen szinten különlegesnek érzem magam. Bár meg vagyok róla győződve, hogy távolról sem vagyok egyedül, sehol sem találtam korszerű, elfogadott és kifejező megnevezést, amit kimondva mindenki ugyanarra gondol, úgy, mint a melegek, nekrofilok, pedofilok, stb.

Már nagyon régen érzem a vonzalmat bizonyos társadalmi csoportok iránt. Csoportok, mert nem csak egyről van szó. Ellenállhatatlan vágyat érzek, melyet egyre nehezebben tudok elfojtani, de talán nem is kellene. Miért is kellene? Nekem talán nem jár a jog, hogy kimondjam, amit érzek? Hogy felvállaljam, nem vagyok az az átlagba simuló, aminek olykor tűnhetek? Az én érzéseim nem érnek annyit, hogy olykor mások hozzanak némi áldozatot az önkifejezésem érdekében?

Az az igazság, hogy egyáltalán nem vagyok közömbös a szexuális kisebbségek bizonyos csoportjaival szemben. Kontaktusra vágyom velük, de egyelőre tele vagyok gátlásokkal. Nincsenek tapasztalataim, de egyszer mindennek el kell kezdődnie, ha azt akarjuk, hogy jusson is valamire. Lépésről lépésre haladnék. Ne törjünk ajtóstul a házba. Egy másik rejtegetett eltérésem a szexuális segédeszközök tárháza. Na nem a célorientáltan árusítottak világa, hanem a látenseké. Megmondom kereken, olyan tárgyak felhasználása, amiket eredetileg egészen más célra készítettek. Egyet-kettőt kipróbálnék, és majd a tapasztalatok alapján meglátjuk, merre fejlődjünk. Egyelőre ezeket venném igénybe az aktusokhoz. Máris izgalmas várakozás futkos a hátamon. És hogy kikkel bonyolítanék intenzív perceket? Olyanokkal, akik eredetileg nem is rám vágynának, de én nem akarok előítéletes lenni. Az esetükben sem feltétlenül alapos megfontolásra érett személyek a célcsoport. Bizonyára megértőek lesznek velem, ha ezen élménykörben, mármint a kényszeredett együttműködésben élményeket akarok velük szerezni. És ezek csupán az alapok, de ha belegondolok, hogy az én megelégedésem hány és hány százezer szülő elégedettségével is találkozna. Hmmm... 

Igen, arról álmodozom, hogy azon személyeket, akik akár alárendeltség, akár kiszolgáltatottság, akár védekezésre képtelenség és/vagy alkalmatlanság okán szervezik szexuális alanyaikká áldozataikat, gyerekeket, fiatalokat, halottakat, állatokat, személyiségükben, önbecsülésükben lelkileg sérülteket, azokat saját "bűvkörömbe" vonva - tudom úgy pofánvágni, hogy bólogasson -, őket ugyanolyan kiszolgáltatott helyzetbe hozva, együttműködésre ösztönözzem, szándékaim segédeszközeit elviselve láncosbot, fejszenyél és golfütő mintájú bőrelváltozásokat illesszek gennyes lelkük porhüvelyére.

Szót érdemelne még, hogy elhajló vágyaim alanyait vajon hogyan érintené személyes szabadságuk, testi épségük, önrendelkezésük dimenziójában. Nem is tudom. Nemrégiben láttam egy videót, aminek szereplője lényegét tekintve a lesz@rom kategóriába helyezte eme emberi jogi megközelítést, mert szerinte ehhez neki joga van, és amúgy is teljesen normális dolog. Ha pedig neki van, és nézetei védelmére ingyenes jogi támogatással fenyegetőzik, akkor az én elhajlásom is megérdemel az egyenlőség elvén hasonló védelmet. Mindezért jogosan tartom elvárhatónak a társadalommal szemben, hogy toleranciával és támogatással viszonyuljon lelki békém kiteljesedéséhez, mert nekem ehhez jogom van.

De én nem vagyok agresszív, kikérem magamnak. Én csupán más vagyok. Hogy divatosan fejezzem ki magam, én képviselem a 333. társadalmi nemet, és az LMBTQ+/*-#~Ł felsorolás után az "R" betűt kívánom képviselni, a renormálosodás jegyében. És ha már vannak a mindenféle ~filek, amiknek jogaik vannak, csak mert ~filek, akkor én is vindikálok magamnak egy kis filséget, hogy esetleges perverzzé minősítésem esetére vigyázzon rám valamelyik "civil" soroshorda. A vágyaim megnevezése legyen mondjuk pofánvágofil, vagy kasztrálofil. Így máris szalonképessé válhat a társadalmi igények képviselete, és engem is jobb kedvre derít.

Fogarasi Miklós  (F. M. J.)