Nyílt levél a tettesnek.
Sokféleképpen próbálom szemlélni a dolgot, hogy megértsem az eseményeket, de olyat, ami magyarázhatná, nem találok. Ha bosszúról van szó, úgy bosszút csak az követhet el, akinek oka van rá, világnézete pedig lehetővé teszi. Ősi népünk sarjához méltatlan, primitív tett, ami történt. Nevezhetjük talán jogosnak, de van-e joga bárkinek erre a szintre süllyedni igaz ember létére? Más megközelítésben lehetsz tagja egy olyan népnek, kinek alapelve a bosszú szemet szemért elve. Tőlük, tőled talán elfogadhatóak lennének az ilyen megnyilvánulások, de szemlélve a célpont életét, vajon mi ok adódhatott rá abból a pozícióból, és miért csak most. Fiatalos, túlfűtött hévből elkövetve pedig meglehetősen gyáva dolog, hisz lényegesen nagyobb gazemberek garázdálkodnak manapság, nem is oly nehéz célpontot keresni. Vérlázító, amit tesznek nap-nap után, a legkisebb szégyenérzet nélkül. Elhunyt sírját megbolygatni, micsoda „hőstett”. Bárki is voltál, megérte? Hogy nézel most tükörbe? Vajon könnyebbnek érzed most magad? Elmebeteg vagy? Esetleg te is azok közé tartozol, akiknek már úgyis minden mindegy? Olyan vagy, akinek ez az apróság már a többi között nem számít sokat? Nézz magadba!
Nekem eszembe jutott tetted kapcsán ez az. Most megosztom veled, ami a lelkem nyomja. Nem ismerlek, de az embert gondolatai és cselekedetei határozzák meg. Lássuk csak, milyen kép alkotható rólad, a már ismert történések alapján?
- Lehetsz valaki, akit, vagy akinek közeli hozzátartozóját, szeretett családtagját, ismerősét megnyomorította, megölte, tönkretette, kilátástalanságba sodorta az a berendezkedés, melyet az az ember fémjelzett, kin most bosszút álltál.
Ha így van, szánlak téged, de megértelek. Megértelek, mert a végleges pusztulást, a visszavonhatatlan tragédiát csak felejteni lehet, megbékélni vele szinte lehetetlen. Ha pedig mindez csupán más világnézet okán történik, kicsinyes érdekekből, cinizmusból kiindulva, akkor az mindenképp bosszúért kiált. Szánlak is, mert ha igazságérzeted vezetett tettedre, és egyébként egyenes ember vagy, akkor most borzasztóan érezheted magad. Valamilyen mértékig olyanná váltál, mint azok, akik kiprovokálták cselekedeted.
- Lehet, hogy olyasvalaki vagy, ki nem néz elég sokat TV-t, gondolatai vannak, de a feje még forró, tetteit előre nem tekinti át, erőből próbál rendet teremteni. Esetleg így kíván üzenni a vezetésnek: a fej a testtől elválasztható. Sokan vagyunk, kikben már megfordult hasonló gondolat, mégis helytelen viselkedés. Mindannyian átesünk életünk ifjú szakaszán ezen az érzésen, és magam is úgy vélem, hogy ez az ország természetes úton nem fog megtisztulni, radikalizmusra, jóindulatú diktatúrára, a diplomatikus semmitmondó mellébeszélések lerázására, a nyakatekert paragrafusok eltörlésére, törvényeink kikerülésének megakadályozására van szükség. Igen ám, de bajban vagyunk. Nincs Atillánk, nincs Szt. Lászlónk, nem támad fel Zrínyi, Rákóczi, Széchenyi, a magyar ember szemében magyar az ellenség, de a valódi nevető harmadikat eltakarják a show-műsorok, sorozatok, sztárpletykák.
- Lehetsz futóbolond, afféle „Herostratos”, ki nevét rombolással akarja jegyeztetni a történelem által, akinek csak a balhé kellett. Kinek ez csupán egy fogadás témája, esetleg tétje. Lehetsz olyan ember, akinek érzelme, becsülete, józan esze nincs, aki nem rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, mik az embert az állatoktól megkülönböztetik. Hidd el, a szegényes szókincs és az öltözködés nem elég. Nézd csak meg a kemény szurkolókat, esetleg Győzikét. Ugye, meggyőztelek? Te is csak egy állat vagy.
- Lehet az is, hogy egyszerűen alattomos lény vagy, aki igazából tettleg nem követett el semmit, csak megrendelte az eseményeket egy olyantól, amilyet feljebb leírtam, majd aberrált vigyorral az arcán szemléli a történéseket. Ez látod tényleg az erkölcsi ingovány bűzös legalja. Ha ilyen vagy, hánynom kell tőled.
- És most jön az, amire gondolni sem jó. Nem is szívesen írom, de sajnos meg kell, hogy tegyem, mert lehet, hogy olyan ember vagy, aki ilyet már többször is megtett. Egy disznó Orwell állatfarmjáról. Az a röfögő, szartengerben hánykolódó erkölcsi nulla, ki csak addig tart fontosnak valakit, amíg az érdekei úgy kívánják. Ha már az illető létével nem szolgálhatja az ő céljait, majd szolgálja halálával, vagy testének, földi maradványainak meggyaláztatásával. Lehet, hogy ilyen vagy. Hogy mi a célod? Talán provokáció. Népszerűséged rettentő mélyen van, és erénnyel ki nem javíthatod, hát teszel, vagy inkább megrendelsz valamit, amit az együgyű sorozatzabáló közönség egyből ellenfeled számlájára ír. Esetleg ürügyet akarsz kreálni egy kényelmetlen tyúkszem, egy zenekar elhallgattatásához. Kitelik tőled. Tébolyult regnálásod fél százada alatt komoly gyakorlatra tettél szert ez ügyben. Mondhatni rutin beavatkozás. Ami engem illet, ezt a variációt tartom az egyik legvalószínűbbnek. Hogy miért? Tapsoltál és tapsoltattál Rákosinak. Fordult a kocka, tehát leköpködted és leköpködtetted kis idő múlva. Szálasit utáltad és utáltattad, katonáit mégis felhasználtad saját céljaidra. Most nem állást akarok foglalni, hogy mikor volt igazad, vagy volt-e egyáltalán. Az elv a lényeg. Milyen ember az, aki a saját véleményét sem vállalja. Esetleg egyáltalán nincs is neki, mégis fennen hangoztatja azt, ami éppen a legnépszerűbb?
Egy halott emléke nem akadály. Tellerét is meggyaláztad. Peched volt, kiderült. Azóta hallgatsz róla. Könnyen teszed, tiéd a média. Ami pedig a nyilatkozataidat illeti, azért legalább az egyenlőség látszatára ügyelhetnél! Már megjelentek az első politikai nyilatkozatok. „Azért követték el az elkövetők, mert a Kárpátia erre buzdított az egyik dalában”. Jól ismerem azt a számot. Általánosságban beszél. Úgy is mondhatnám: akinek nem inge, … . Ha pedig te harciasan kiállsz a halott mellett ilyen nyilatkozattal, azzal elismered, hogy a halott „gyilkos és áruló”, valamint, hogy „szent” ez a föld. Tovább gondolva, ha kiállsz mellette, azonosulsz vele, elismered önnön alávalóságodat. Voltak persze más megnyilvánulásaid is. Azok közelebb álltak a kegyelet érzéséhez. Első hallásra igazat is adhatnánk neked, de azért volna hozzád néhány kérdésem. Ha már felhívod a figyelmet a halottak tiszteletére, tehát az egyes ember elmúlásával tabunak kiáltod ki annak viselt dolgait, akkor mi bajod Vlad Tepessel, Sztálinnal, Hitlerrel, vagy a Közel-Kelet öngyilkos merénylőivel? Miért nem tapsolsz a történelem gyilkosainak, árulóinak, zsarnok uralkodóinak? Esetleg ők nem annyira egyenlők, mint a számodra fontos egyenlők?
Persze az élet megy tovább. Lassan lekerül a címlapokról a nagy esemény, és annak vitaműsorokban túllihegett várható hosszú-, és rövidtávú következményei. A környező országok semmitmondó állásnemfoglalásai is megszűnnek az esettel kapcsolatban – ha egyáltalán foglalkoznak vele -, és hamarosan emlék sem lesz belőle. Egy idő múltán majd megnézheted a TV-ben, ahogy „kiterjedt nyomozás” után elfogják a kiszemelt tetteseket, mert a rendőröknek bizonyítaniuk kell; majd vádat emelnek, és elítélik őket, mint a móri rablás bűnbakjait. Ha pedig egyszer a szerencsétlen véletlenek összejátszása miatt esetleg mégis lebuksz, akkor a következő lehetőségekkel számolhatsz.: Ha tetted kései jogos bosszú volt apád, anyád, testvéred, házastársad haláláért, nyomoráért, akkor vár a hűvös cella. Ha egyszerűen egy afféle balhés állat vagy, akkor majd négykézlábra állsz és ugatsz, majd kevés vizsgálat után mehetsz újabb garázdálkodási körútra az idióta haverjaiddal. Majd mi, adófizető polgárok munkánk gyümölcséből rendbe hozatjuk szemétségeitek nyomait. Ha pedig utolsó féreg, egy erkölcsi, tisztességbeli nulla vagy, nos akkor semmitől sem kell tartanod, mert kimosnak azok, akik megbíztak. Előbb – utóbb megint szükség lesz rád.
Azért azt tanácsolom: vigyázz! Egy idő után sokat fogsz tudni, és az ilyesmi bizonyos körökben meglehetősen kényelmetlen. Ezek az emberek nem az erkölcsi nyomástól, hanem a lebukás lehetőségétől szoktak rosszul aludni. Márpedig jól aludni mindenki szeret. Szegény Bandi is mindegyre csak még keményebben dolgozott, mégis lókolbász lett belőle nyugellátott helyett (George Orwell: Állatfarm).
Távolságtartó üdvözlettel:
FMJ
