Úgy kezdődött, hogy jött a járvány híre. Úgy hallgattuk, mint egy folytatásos gyermeteg horror sztorit, ami nagyon messze történik, talán egy távoli galaxisban. 

Aztán jött és jött egyre közelebb. Megjöttek az első hazai betegekről a hírek, és hamarosan az első áldozatokról is. Evvel együtt a szakvélemények is, melyek arról számoltak be, hogy a vírus ugyan veszélyes, nem játék, de valójában azok igazán veszélyeztetettek, akik amúgy is betegek, meg idősek, szóval az immunrendszerük amúgy is hadilábon áll. Azt is mondták, hogy a fiatal egészséges emberek legtöbbször úgy esnek át a fertőzésen, hogy még csak nem is veszik különösebben észre. Vakcina még nem volt. Heroikus kutatásokról lehetett hallani, mely a felszabadulás ígéretével kecsegtetett, de még vakcinát senki sem látott. Aztán lassan közelivé vált az oltás lehetősége. Regisztrálni kellett. Az volt a nagyon is megalapozottnak számító magyarázat, hogy amíg kevés a vakcina, addig szakmailag meg lehessen válogatni a szükségesség sorrendjét. Evvel együtt mindenkinek ajánlották, a fertőzés megállítása érdekében.

Egészséges ember vagyok. Orvossal a munkahelyi szűrővizsgálatokat, jogosítványhosszabbítást, véradást leszámítva eddig csak elvétve találkoztam. Úgy számítottam, hogy ráérek a regisztrációval, mert bár elmúltam már rég ötven, az egészségemet sokkal fiatalabbak is olykor irigylik. Gondoltam, ráérek felvenni az oltást akkor, amikor már a harmincasokat oltják, tehát valószínűleg korom okán nem kerülök valóban beteges emberek elé. Legyünk tekintettel egymásra.

Múlt az idő, és bár a várt korosztály oltása már soron volt, valójában a járvány már alig volt tapasztalható. Más dolgok fontosabbak voltak, és számomra már szinte feledésbe is merült a dolog. Avval napoltam el, hogy mivel a szakemberek a viszonylag friss oltást tartották kellően védőnek, ráérek magam beoltatni, ha ismét felfutóban lesz a járvány.

Ez is eljött, deltának becézték, és akkor a szakemberek elbizonytalanítottak. Már azt mondták, hogy az oltás nem akadályozza a fertőzés továbbterjesztését, csupán a súlyos megbetegedéstől véd. Az sem elhanyagolandó, de egészséges ember lévén, én a továbbterjesztés akadályozása érdekében akartam felvenni az oltást, így viszont okafogyottá vált. Gyanúm be is igazolódott, mert volt pár nap, amikor a sajtóban ismertetett tünetek jelentkeztek. Pár napig tartott, és semmivel sem kínzott meg jobban, mint egy pincetúra, vagy leszerelőbuli mértéktelen kóstolgatás és iszogatás utáni kellemetlen közérzete. Átvészeltem pálinkával, fokhagymával, vörösborral, meg savanyúsággal. Nem mondom, hogy kellemes volt, de éltem már rosszabb élményeket is. Gyógyszer ahhoz sem kellett. 

Aztán jött az omikron, mely folyamatában vette át a helyet. Erre már csak a vállam vontam. Hadd jöjjön. A súlyosabbat is könnyen leráztam, evvel mi lehet? Figyeltem a statisztikai adatokat, a rengeteg fertőzöttet, a kicsit sem több kórházakban kezeltet, és egyre inkább világossá vált, hogy valójában mi véd a fertőzés ellen. Saját életem idevonatkozó részletei adták a megoldást, és ráadásul úgy, hogy az oltás tukmálásán túl gyakorlatilag az orvosok véleményével sem ment szembe. Ezek a következők voltak.:

Szmogterheléstől védett vidéki életkörnyezet, mely tiszta levegőt biztosít.

Munkámból adódóan sok szabadban töltött idő, melynek jelentékeny részét geodéziai műszerek cipelése teszi ki, tehát jelentős természetes "D" vitamin felhalmozás némi fizikai terheléssel egybekötve.

Saját kertemből, tehát garantáltan vegyszermentesen termett friss gyümölcsök fogyasztása.

Kapirgálós tyúkoktól származó, tehát nem nagyüzemi, viszont viszonylag sok tojás fogyasztása.

Igazi tehénből származó, valódi tej, tehát nem ÚjraHasznosítottTejpótló fogyasztása.

Bár e két utóbbi nem saját forrásból származik, hanem veszem, de viszont közvetlenül a gazdától, tehát eredeti. Mindehhez jön még a nem túl kényelmes, de mindenképp télen is mozgásra ösztönző fatüzelés biztosítása, szóval összességében vidéki életforma folytatása. Ki kell emelni, hogy nem vidéken zajló városi élet, ahol az udvaron műfű van, és gáz-, vagy villanyfűtés adja az egyenletes, de ellustító meleget. Nem veszek és fogyasztok vegyszerekkel ideálisra beállított küllemű étkeket. Ha gyorskaját ennék, akkor az sonkás rántotta, és nem mekis ételillúzió. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy a fertőzésekkel szemben leginkább a jól működő immunrendszer véd meg, amit mértékkel stimulálni kell, és nem elvégezni helyette a munkát. Meg kell adni neki a működés feltételeit, és nem lefoglalni a kapacitásait folyamatos vegyszer-terhelésekkel, mint a mindenféle íz-, szín-, térfogat-, stb.-fokozók. Tudomásul kell venni, hogy az almában lévő kukac ugyan gusztustalan, de nem betegít meg, szemben a kukacirtó vegyszerekkel. A természetes szabadföldi körülmények között termelt zöldségek, gyümölcsök között ugyan van egy kevés ideális küllemű, de annyi biztosan nincs, amennyit árulnak. A multik étvágygerjesztő árújának fogyasztásával az immunrendszerünket amortizáljuk, ami így a folyamatos túlterhelés miatt az egészségesség látszata ellenére, már egy járvány támadásával szemben nem tud kellő mértékben fellépni. Érdekes lenne tanulmányozni egy olyan statisztikát, amelyik a vidéki életformát élők, és a többiek megfertőződésének arányát mutatja be, valamint a betegség lefolyását taglalja.

Mindezzel még nem ért véget a történet. Ami eddig volt, az szakmai kérdés volt, és mivel nem vagyok orvos, elfogadtam az érveket. Még azt is elfogadtam, hogy egyre többet tudnak a kutatók az egész kórokozóról, ezért olykor felülvizsgálják korábbi álláspontjaikat. Azt viszont nem értem, hogy ha - és ezt általánosan nem cáfolták -, a fertőzés legalább olyan jó védelmet nyújt, mint a vakcina, akkor az eddigi védettségi igazolványból, melyet ugye megkaptak az átesettek is, miért lett oltási igazolvány. Magyarul, ha a gyógyulás általi védettség nem elég jó védettség, akkor vajon tényleg a védettség a cél, vagy a vakcinák beadása? Ha mondjuk valaki nem akar koncertre, vagy bulikba járni, ha amúgy egészséges, és bár megfertőződik, a lefolyás nem igazán okoz több gondot, mint egy komolyabb macskajaj, akkor minek kellene oltatnia magát? Mire jó egy jól működő immunrendszer helyett elvégezni a felismerés és leküzdés feladatát, ezáltal csökkenteni a soron következő más fertőzéssel szembeni fellépés hatékonyságát? Azt hallani, hogy ez az utolsó változat ugyan fertőzőbb a többinél, de messze nem olyan veszélyes. Ha így van, akkor miért kell a gyerekeket oltani annak fényében, hogy az oltottak is fertőznek, viszont a gyerekek nem szenvedik meg a betegséget? Mitől lesz üdvös, ha a jövőben minden egyes fertőzésre rohamléptékű vakcinakutatás, és globális oltási kampány lesz a megoldás? Mitől marad életképes faj az emberiség? Leszámítva a krónikus betegeket és az időseket, valójában a legtöbb ember gyenge ellenálló képessége nem a vírus erejét, hanem az emberek tarthatatlan életidegen létformáját bizonyítja.

Nem, azt hiszem mégsem kérem az oltást, mert a formális logika szabályai szerint egészséges embernek semmi szüksége sincs rá. Nem lehet egyszerre igaz, hogy az oltottak is terjeszthetik a betegséget, de azért kell az egészségeseknek is az oltás, hogy ne legyenek vírushordozók. Nem lehet egyszerre igaz, hogy a fiatalok koruk okán már az eredeti vírustól sem szenvedtek sokat, de jó nekik, ha már a kisgyerekeknek is beadják a vakcinát. Nem lehet egyszerre igaz, hogy ha valaki már különösebb probléma nélkül átesett a betegségen, tehát bizonyítottan jól működik az immunrendszere, és közben a vírus egyre gyengébb, tehát ártalmatlanabb mutációi jelennek meg, akkor értelme lenne oltáshoz és nem oltáshoz és/vagy átesettséghez kötni a védettséget, ehelyett oltási igazolványnak átnevezni az eddigi védettségi igazolványt. Nem lehet egyszerre igaz, hogy ez egy általában életveszélyes vírus, miközben sokakról utólag derül ki, hogy felépültek belőle, csak épp nem emlékeznek rá. Nem lehet egyszerre igaz, hogy csak a vakcina véd meg, hogy kivétel nélkül mindenki megfertőződik, miközben a lakosság jóval nagyobb hányada oltatlan, mint ahány kimutatott fertőzöttről tudnak mindez idáig összesen, 

Nem bagatellizálok. Minden fertőzés veszélyes valamilyen mértékben, és mindig vannak, akikre valamilyen szempontból halálosan. Ez sem kivétel, ebbe is sokan halnak, és haltak már bele, mert a szervezetük valamiért nem tudott megfelelően védekezni. Mert öregek voltak, mert betegek voltak, vagy egész egyszerűen az életformájuk nem biztosított elegendő tartalékot az immunrendszerüknek a védekezéshez. Ez pedig sokféleképp elérhető. Például nem természetes úton bevitt vitaminokkal, amiről már kis iskolában is tanítják, hogy a sok is ártalmas, Ha tablettában kapja a szervezet, és nem maga választja ki megfelelő mértékben, az ugyan úgy terheli az immunrendszert, mintha nem lenne elég. Azon kívül ott vannak a vegyszerekkel előállított élelmiszerek, és lassan már a génmódosítottak is beszivárognak, de ide sorolható a szakmányban sötét szobában ücsörgés, vagy a fölöslegesen túlfeszített testedzés, esetleg tablettákkal felfújt izomzatú egészségesnek látszó, valójában természetellenes életmódot folytató emberek is. Nekik nincsenek immuntartalékaik, mert folyamatosan túlpörgetve tartják fenn az egészségesség látszatát. Nem sokkal védettebbek, mint egy idős ember, aki kora okán van ugyan annyira kiszolgáltatva.

Nem vagyok orvos, nem is megyek bele olyan szakmai mélységekbe, amikről semmit sem tudok, csupán olyan információkat hasonlítok össze, amik már az iskolai éveim alatt is részét képezték az alapvető tananyagnak, valamint amik ugyan azon szakemberek és orvosok szájából hangzottak el, és nem állják ki a formális logika próbáját. Ezért aztán nem vagyok meggyőződve, hogy minden probléma nélkül átvészelt, vagy észre sem vett fertőződés az oltásoknak köszönhető, melyek nélkül az érintettek bizonyára elhaláloztak volna. Elgondolkodtam, hogy ha és amennyiben a XIV. századi fekete halál sem volt képes Európa lakosságát kipusztítani, miközben a kutak folyók szennyezettek, az emberek mosdatlanok, az általános köztisztaság borzasztó volt, akkor a jelenlegi egészségügyi feltételek mellett, a jelenlegi higiéniai körülmények között, ha nem pusztítjuk mesterségesen az ellenállóképességünket, akkor egy ilyen veszélyességi kategóriájú vírusfertőzés valóban több ember oltását teszi szükségessé, mint a közismerten veszélyeztetettek száma? Ezek az adatok pedig ma is meglévő adatbázisokból lekérhetőek. Mindenkiről vezetnek digitális kartotékot az egészségügyben. Ez az adatbázis értünk van, hogy ha mondjuk sürgősségi ellátásra lenne szükségünk, akkor információ hiányában ne okozzanak több bajt, mint ami már amúgy is van. Ez az adatbázis azt is elárulja, hogy kinek kell valóban oltás, mert indokolja a kora, vércsoportja, egészségi állípota, rizikófaktorai, szedett gyógyszerei, kórtörténete, esetleg kiket kell soron kívül megvizsgálni, hogy a róla meglévő feljegyzések valóban aktuálisak-e, nem romolhatott-e jelentősebben az állapota, mint amilyen az utolsó adatfeltöltéskor volt.

Nem vagyok vírustagadó. Nem vagyok oltásellenes sem, sőt, az is lehet, hogy majd egyszer vírusfertőzésben fogok jobblétre szenderedni. De nem lehetne mérlegelésnek nevezni egy egyéni szempontok alapján csoportosított érvgyűjteményt, márpedig én lehetőség szerint objektív szetenék lenni. Megértem az oltást propagáló orvosokat, mert az a biztos. Megértem az oltást propagáló politikusokat is, mert a minél kevesebb áldozat jót tesz a népszerűségüknek. Ostobának tartom az oltásellenes lózungokat, mert nem szólnak releváns érvekről, csak szimpla uszítások. De mindettől függetlenül fenntartom a saját véleményem megformálásának jogát. Márpedig eddig a felvetődött kérdéseimre sehol sem találtam válaszokat, pedig nagyon érdekelnének.

Nem titkolt célom, hogy így a fertőzési uborkaszezonban, indulatoktól mentesen, és kellően hideg fejű résztvevőkkel sikerül egy megfelelő mélységű vitát generálnom, amiben talán válaszokat kapnak a felvetett kérdéseim.

Fogarasi Miklós  ( F. M. J. )